A törvényhozástan alapvonásai

Abstract

A jog - (s ezen belül különösen a törvény-) alkotással szembeni elvárások értelemszerűen megnőttek a XX. szd. végi polgári demokráciákban. Mindezt érthetővé teszik a formálódó jogállamok fejlődési tendenciái, közelebbről azok a kihívások, amelyek az államhatalommal szemben nap mint nap meg-, vagy újrafogalmazódnak. A tendenciáiban és jellegében is folytonosan változó társadalmi viszonyok permanensen új próbatétel elé állítják a jog- és törvényalkotó szerveket, amelyek hovatovább képtelenekké válnak a régi módon és hagyományos eszközök igénybevételével választ adni az egyre bonyolultabb és összetettebb problémákra. Változnia, alakulnia, igazodnia kell tehát a jogi (törvényi) szabályozásnak is a környező világhoz. Ennek azonban az csak akkor tehet eleget, ha górcső alá helyezzük a mai jogalkotói gyakorlatot; abból tendenciákat állapítunk meg, megvizsgáljuk ezek elvi-elméleti hátterét; felkutatjuk a meghatározó okokat, majd mindezt lezárva kísérletet teszünk az alkalmazhatónak tűnő terápia felrajzolására is. A feladat persze csupán látszatra ilyen egyszerű. Ahhoz ugyanis, hogy széleskörű tényelemzést végezhessünk, túl kell terjeszkednünk a szorosabb értelemben vett jogi matérián, s be kell vonni a vizsgálati körbe a társtudományok (különösen a politológia, szociológia) eredményeit, eszközeit és módszereit is. A teendők komplex szemléletmódot és kezelést igényelnek tehát; egyedül ezáltal tűnik elkerülhetőnek a féloldalas, vagy felszínes megközelítés. Magyarországon nincsenek számottevő hagyományai a törvényhozás-tudománynak, s ezen belül a törvényhozástannak. Mindez külön is komoly próbatételt jelentett a szerzőknek, hiszen - előzmények hiányában - alkalmanként evidenciáknak tűnő kategóriákat is elvi-elméleti alapvetéssel kellett a felhasználhatóság közelébe hozniuk. A kapaszkodók hiányoztak persze a gyakorlati megoldásokat illetően is. Sokkal több volt az elmúlt évtizedekben az óhaj, jámbor kívánság, mint az a törekvés, hogy valóban alkalmazható modellek szülessenek. A jelen munka tehát az első monografikus kísérlet arra, hogy a törvényhozástannal összefüggésbe hozható ismeretek felszínre kerülhessenek, s azok rendszerbe foglalásával kellő iránytű álljon a jog-(törvény)alkotással foglalkozók rendelkezésére, illetve mindazoknak, akik a témakör iránt érdeklődést tanúsítanak. Ezutóbbi körbe főképpen az egyetemi oktatás sorolható, amely mindezideig hasonló, rendszerezett ismereteket nem közvetített a hallgatóság felé. S hogy ezt most megtehetjük, nem kis részben köszönhető a Humboldt - Alapítványnak, amely Dr. Kiss László -nak 1988-1989 -ben a marburgi, és a Friedrich - Ebért Alapítványnak, mely Dr. Petrétei Józsefnek 1992- 1993 -bán a trieri egyetemen tette lehetővé a tudományos kutatómunkát. A szerzők ezt a mással nem pótolható segítséget ehelyütt is megköszönik. Dr. Kiss László - Dr. Petrétei József