2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről a Kúria 1/2014. PJE jogegységi határozatával felülvizsfelülvizsgált elvi iránymutatásokkal és új Ptk. - régi Ptk. irányú konverziós táblával

Abstract

A Kúria Alaptörvényben külön nevesített feladata a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés]. A legfőbb bírói fórumnak ez a kötelezettsége a XIX. század végéhez nyúlik vissza, hiszen az 1881. évi LIX. törvény 4. §-a mondta ki először, hogy„[a]z igazságszolgáltatás egyöntetűségének megóvása végett, a vitás kérdések, a magy. kir. Curia polgári tanácsainak teljes ülésén döntetnek el". Ennek legfontosabb jelenlegi eszköze az Alaptörvényben is nevesített jogegységi határozat. A jogegységi határozatot a Kúria jogegységi tanácsa [Bszi. 34. § (1)-(2) bekezdés] vagy teljes kollégiuma hozza. Utóbbi testület akkor jár el jogegységi tanácsként, ha - egyéb eset mellett - a korábban meghozott jogegységi határozat hatályon kívül helyezéséről dönt [Bszi. 34. § (4) bekezdés a) pont], vagy ha korábban meghozott irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások megszüntetéséről határoz [Bszi. 195. § (3) bekezdés]. Ilyen eljárásra került sor 2014. március 3-án, mielőtt a szakirodalomban okkal „történelmi léptékű törvényeként hivatkozott 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: Ptk.) 2014. március 15- én hatályba lépett. A Kúria polgári kollégiuma jogegységi tanácsként eljárva - a Kúria elnökének indítványára - felülvizsgálta a már említettek mellett a kollégiumi véleményeket, valamint a tanácselnöki értekezlet! állás foglalásokat is (a továbbiakban együtt: elvi iránymutatásokat), és ennek az eljárásának az eredményeként meghozta az 1/2014. Polgári jogegységi határozatát (a továbbiakban: PJE). Elöljáróban feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy az indítványoz anyagi jogi tárgyú elvi iránymu- tatások" felülvizsgálatát célozta. Mindamellett be kell látnunk, hogy a jogegységi eljárás kiterjedt néhány csak elvi kérdéssel foglalkozó iránymutatásra és még több olyan iránymutatásra, amely egészében vagy részben csak közvetett kapcsolatban állt az 1959-es régi Ptk.-val és a Ptk. hatálybalépésével - esetenként már azt megelőzően - hatályon kívül helyezett anyagi jogi szabállyal. Ami azonban ennél fontosabb: annak egyértelművé tétele, hogy a PJE-nek nem szabad olyan értelmet tulajdonítani, hogy a továbbiakban nem irányadóak (nem hatályosak) azok az elvi iránymutatások, amelyeket annak 1. pontja nem tartalmaz. A PJE indokolásából vett megfogalmazással élve:„az új Ptk. szabályozási körébe tartozó elvi iránymutatások" közül az itt fel nem soroltak azok, amelyek a továbbiakban nem irányadóak; még konkrétabban: csak azok az iránymutatások, amelyeket a jogegységi tanács a PJE 2. pontjában, továbbá az indokolása V. 1. a) pontjában és V. 1. b) pontjában megjelölt. Ebből következően a PJE-ben érintett - összesen 190 - elvi iránymutatások két fő csoportba sorolhatók. Egyfelől a megfelelően irányadóak (PJE 1. pont), másfelől azok, amelyeket a jogegységi tanács a továbbiakban nem tart irányadónak. Ez utóbbiakat megkülönböztetésül kurziválva jelöljük meg. E második csoporton belül a PJE szövegét követve minden esetben feltüntetjük, hogy az a jogegységi határozat rendelkező részében foglaltak szerint meghaladott (PJE 2. pont) vagy pedig azért nem irányadó, mert a Ptk. attól eltérő rendelkezést tartalmaz, avagy azért mert a Ptk.-ba beépült. így válik áttekinthetővé - a függelékben külön is kigyűjtve -, hogy a PJE-ben felülvizsgált elvi iránymutatások közül melyek azok, amelyek továbbra is irányadóak (más kifejezéssel élve: hatályosak) és melyek azok, amelyeket mint elvi iránymutatásokat a Kúria a továbbiakban nem tart irányadónak. Mindezek mellett ez a gyűjtemény azt a fontos célt szolgálja, hogy a PJE-ben felsorolt elvi iránymutatásokat - azt a néhányat kivéve, amely a Ptk. hatályos szövegével közvetve sem hozható összefüggésbe - a Ptk. rendelkezéseihez (az egyes §-aihoz) kapcsolja. Ennek során az elvi iránymutatás szövegét (ha van: címét is feltüntetve, de az indokolását mindig mellőzve) rövid magyarázattal annál a §-nál közöljük, amelyikkel az a legszorosabb összefüggést mutatja, de a Ptk. kapcsolódó többi rendelkezésére is utalunk. A PJE1. pontjához fűzött indokolás szerint a „megfelelő" alkalmazásra utalás azt jelenti, hogy a továbbra is irányadónak tekintett iránymutatásokra való hivatkozások alatt az új Ptk.-ban tartalmilag azonos rendelkezést tartalmazó jogszabályhelyet kell érteni. Valójában azonban számos olyan ide sorolt elvi iránymutatás van, amely esetében a korábbi jogszabályhelyek az újakkal nem kiválthatóak; az iránymutatás fenntartásnak alapja annak a Ptk. szellemiségével is összhangban álló, s az abban nem szabályozott kérdésekre vonatkozó elvi tartalma. Ezek esetében feltétlenül létjogosultsága van a „megfelelően" kitételnek. Azoknál az elvi iránymutatásoknál viszont, amelyeknél az alapul szolgáló jogszabályi rendelkezés nem vagy legalábbis érdemben nem változott, az előzőektől való megkülönböztetés érdekében mindig arra utalunk, hogy az iránymutatás változatlanul vehető figyelembe. Az már az előzőekből is látszik, hogy azok az elvi iránymutatások, amelyek a PJE szerint a továbbiakban nem irányadóak, sokfélék, a jogegységi tanácsot többféle indok vezette. Meg kell említenünk, hogy a meghaladottnak nyilvánított elvi iránymutatásoknak csak egy részére igaz az, hogy azokat ,,[a]z új Ptk.-tól függetlenül a régi Ptk., illetve más hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján (...) is" hatályon kívül kellett helyezni. A jogegységi határozatok egy része hatályon kívül helyezésének indoka kizárólag az, hogy olyan egyedi ügyben született, amelynek a jövőre nézve nincs elvi üzenete. Ha viszont a régi Ptk. vagy más hatályon kívül helyezett jogszabály alapján elbírálandó ügyben kell a jövőben dönteni, az ide kapcsolódó jogegységi határozata PJE 2. pontjában foglalt rendelkezéstől függetlenül kötelezően alkalmazandó. Hasonlóképpen vannak a meghaladottnak nyilvánított PK vélemények között olyanok, amelyek az abban vizsgált időszakra, az abból az időszakból származó igényérvényesítésre továbbra is irányadóak. Nyomatékkal hangsúlyozzuk, hogy a PJE 2. pontjában felsorolt kollégiumi állásfoglalások között több olyan is szerepel, amelyet a jogegységi tanács kizárólag azért tekintett meghaladottnak, mert olyan nyilvánvaló megállapítást tartalmaz, ami a Kúria részéről nem igényel elvi irány mutatást. Következésképpen - amint ezt mindig jelezzük - ezek az állásfoglalások a meghaladottá nyilvánításuk után úgy élnek tovább, mintáz állandóan követett bírói gyakorlat részei. Néhány elvi iránymutatás esetében pedig a meghaladottá nyilvánításnak az a magyarázata, hogy a Kúria az új jogszabályi környezetre tekintettel szükségesnek tartja az adott jogterületet érintő bírói gyakorlat átfogó elemzését, beleértve a kapcsolódó elvi irányítási eszköz teljes körű felülvizsgálatát. Erre a magyarázatunkban mindig utalunk. Ami a PJE V. pontjában felsorolt iránymutatásokat illeti, a valóság sokkal árnyaltabb annál, minthogy: a Ptk. „eltérő rendelkezést tartalmaz"[V.l.a) pont] vagy a Ptk.-ba„beépült"[V.1.b) pont]. Az eltérés estenként csak az elvi iránymutatásban foglaltak egy részére vonatkozik, gyakrabban pedig csak látszólagos (tartalmilag nincs ellentét, csak szövegezésben az eltérés stb.). Mindezért kis számban vannak olyan elvi iránymutatások az indokolás V.l.a) pontjának körében is, amelyek részben - különösképpen az indokolásukban foglaltakat tekintve - a jövőben is figyelembe vehetőek, és mint a bírói gyakorlat részei hivatkozhatóak. Méginkább igaz, hogy a Ptk. normaszövegébe beépült elvi iránymutatások esetében nem a szó szoros értelmében kell követni az indokolás V. 1.a) pontját:,,[a]z új Ptk. (...) alkalmazása körében nem tartotta irányadónak."Nem érdektelen ugyanis egyfelől, hogy az átvétel szószerinti vagy tartalmi, másfelől, hogy az irány mutatás egészére vagy csak bizonyos részére vonatkozik. Eszerint ezeknek az elvi iránymutatásoknak a tartalmára - vagy minta hatályos normaszöveg magyarázataira, vagy mint annak továbbra is helyénvaló kiegészítéseire - a jövőben is szükség van a bírói gyakorlat egységének biztosításához. Ebből a megfontolásból ezek többsége bátran hivatkozható, a jogalkalmazásban a jogi érvelés alátámasztására felhasználható. Természetesen különösen az indokolás V.l.a) pontjában felsoroltak között vannak olyan elvi iránymutatások, amelyek sem a rendelkezésüket, sem az indokolásukat tekintve nem tarthatók a jövőre nézve. Az előzőekben kifejtettekre tekintettel arra törekedtünk, hogy rövid magyarázatainkban útmutatást adjunk. Az elvi iránymutatással eredetileg érintett legfontosabb anyagi jogi jogszabályhelyek feltüntetése egyrészről azt a célt szolgálja, hogy láthatóvá váljék a Ptk. hatályos rendelkezéseinek a korábbi jogi szabályokkal való kapcsolata, másrészről segítse az adott elvi iránymutatás tartalmának megértését. Ez utóbbi célkitűzésre tekintettel - gondolva különösen a jogi kutatómunkát végzőkre - a kollégiumi vélemények esetében jelöljük a meghozatalának pontos időpontját és minden esetben megadjuk, hogy az adott elvi iránymutatás közzétételére hol és mikor került sor, mindamellett a kollégiumi állásfoglalásoknál feltüntetjük annak a megjelenésekor viselt - eredeti - számát, továbbá ha többször átszámozták, akkora korábbi számozását is. Az utóbbi gyűjtőmunkában való közreműködéséért köszönet illeti Villám Krisztián kúriai tanácsjegyzőt. Bízunk abban: ez a kiadvány amellett, hogy félreérthetetlenné teszi, a hatályban tartott elvi iránymutatások közül melyek azok, amelyek a Ptk. alkalmazásában továbbra is irányadóak, a gyakorló jogászt és a kutatót egyaránt segíti abban, hogy a Kúria tárgyalt jogegységi határozatával érintett elvi iránymutatásokat a Ptk. egyes szabályaihoz rendelje és hasznos támpontokat ad a változatlanul helytálló, s ezért a jövőben is követhető elvi megállapítások, jogi okfejtések felismeréséhez.

Budapest, 2014. augusztus Orosz Árpád kúriai tanácselnök szerkesztő