| dc.description.abstract | A 2022-es év teljesen felborította a rutint, megszűntette azokat a kapaszkodókat, amiket eddig
viszonylagos biztonsággal mondani/tanítani tudtunk a fogyasztói döntésekről. Érthető ez a
helyzet, hiszen a döntési környezet oly mértékben változott meg és még most is alakul, hogy a
biztos pontok nélkül maradt emberek nem is tudják, mihez kellene, mint vonatkozási ponthoz
igazítani az optimalizálás igényével meghozott döntéseiket. Miután az események közepette
vagyunk, nehéz a tisztánlátás, nehéz a jövőre vonatkozóan megállapításokat tenni. A cégek úgy
tűnik, tanulva a 2008-as tapasztalatokból, gyors intézkedéseket hoztak, míg a fogyasztók
részben még nem tudnak reagálni, várják a további, keretet jelentő információkat, részben
megkezdték a döntési kritériumokait módosítani. Ha ebben a helyzetben vizsgáljuk a
nemfogyasztást, azt vélelmezhetjük, hogy növekszik a fogyasztói félelem, amit jó esetben a
lemondás követ, ami azonban nem a közjó miatti lemondás, hanem a saját anyagi helyzet
értékeléséből következő tartalékolás. Erősödik a fenntarthatóság, a zöld gondolat mögé rejtett
spórolás, egyben a virtuális világba menekülés. Sokan pedig úgy tesznek, mintha mi sem
változott volna, költenek, mintha a fogyasztás haláltáncát kellene szolgálniuk. | hu |
