A lefagyott oktató/kutató – avagy mit tudunk ma mondani a fogyasztók magatartásáról

Abstract

A 2022-es év teljesen felborította a rutint, megszűntette azokat a kapaszkodókat, amiket eddig viszonylagos biztonsággal mondani/tanítani tudtunk a fogyasztói döntésekről. Érthető ez a helyzet, hiszen a döntési környezet oly mértékben változott meg és még most is alakul, hogy a biztos pontok nélkül maradt emberek nem is tudják, mihez kellene, mint vonatkozási ponthoz igazítani az optimalizálás igényével meghozott döntéseiket. Miután az események közepette vagyunk, nehéz a tisztánlátás, nehéz a jövőre vonatkozóan megállapításokat tenni. A cégek úgy tűnik, tanulva a 2008-as tapasztalatokból, gyors intézkedéseket hoztak, míg a fogyasztók részben még nem tudnak reagálni, várják a további, keretet jelentő információkat, részben megkezdték a döntési kritériumokait módosítani. Ha ebben a helyzetben vizsgáljuk a nemfogyasztást, azt vélelmezhetjük, hogy növekszik a fogyasztói félelem, amit jó esetben a lemondás követ, ami azonban nem a közjó miatti lemondás, hanem a saját anyagi helyzet értékeléséből következő tartalékolás. Erősödik a fenntarthatóság, a zöld gondolat mögé rejtett spórolás, egyben a virtuális világba menekülés. Sokan pedig úgy tesznek, mintha mi sem változott volna, költenek, mintha a fogyasztás haláltáncát kellene szolgálniuk.