Bevezetés az ember élettanába I.

Abstract

Az élettan az élő szervezetek életfolyamataival, az életfolyamatok mechanizmusával és szabályozásával foglalkozik. Az élővilág változatos gazdagsága miatt azonban az élettan tárgyának pontos körülhatárolása céljából meg kell neveznünk azt az élőlényt (sejt, növény, állat, ember), amelyikkel foglalkozni kívánunk. Ilyen megjelölés nélkül, általánosságban az élettan szemléletmódot jelent, mégpedig olyan integratív biológiai szemléletmódot, amely egységes egészként fogja fel az élő szervezetet. Miután élettani szempontból a pszichés jelenségek is a magasabb rendű agyműködés termékei, ezért a testi és a lelki működéseket egymással szoros kölcsönkapcsolatban álló, egységes egésznek tekintjük. A z életfolyamatok tárgyalásakor az ok-okozati összefüggéseket keressük, s kerüljük a teleologikus gondolkodást. Ez a jegyzet az ember élettanával foglalkozik, tehát tárgyunk a megszokott környezetében élő, egészséges ember életfolyamatainak a mechanizmusa és szabályozása. Az életfolyamatokat az öröklött tulajdonságok és a környezeti hatások határozzák meg. Az élettan nem foglalkozik az öröklés mechanizmusával, csak a végeredményt, magukat az öröklött tulajdonságokat, - mint mai tudásunk szerint megváltoztathatatlan tényeket, - veszi figyelembe. A megszokott környezetet azért hangsúlyozzuk, mert a megszokottól jelentősen eltérő környezetben olyannyira megváltoznak az életfolyamatok, hogy azok részletes tárgyalása az alkalmazott élettan feladata. Az is kézenfekvő, hogy az egészséges szervezettel foglalkozunk, mert legfontosabb feladatunk az egészség megőrzése, továbbá a normálistól eltérő, vagy éppen kóros folyamatok is csak a normális működések ismeretében érthetők meg. A tudomány ott kezdődik, ahol a fogalmak jól meghatározottak. Ezért arra törekszünk, hogy következetesen meghatározzuk az általunk használt fogalmakat. Így egészségnek nevezzük azt a testi-lelki állapotot, amelyben maximális az egyén munkavégző képessége. Az életfolyamatok megismerésében meghatározó szerepe van a mérésnek. Csak azt ismerjük, amit meg tudunk mérni, amit nem tudunk megmérni, arról csak feltételezéseink lehetnek. Az egészség fenti meghatározása alapján az egészség jól mérhető állapot, mert meg tudjuk mérni a maximális munkavégző képességet a maximális oxigénfogyasztással. Mind az egyén, mind a közösség alapvető érdeke az egészség megőrzése. Ez mindenekelőtt az egészséges életmóddal érhető el. Egészséges az az életmód, amely biztosítja az egyén maximális munkavégző képességének a fenntartását. Ezért van szükség az egyes életmódi tényezők (táplálkozás, testkultúra, ébrenléti-alvási ritmus, élvezeti szerek tb.) hatásának, tehát az egyén munkavégző képességében okozott változásoknak a mérésére. Az elmondottakból következik, hogy mindenkinek szüksége van élettani alapismeretekre, aki az ember egészségével, annak megőrzésével, vagy helyreállításával foglalkozik.