| dc.description.abstract | Vannak mérföldkövek az egyes emberek, társadalmak, sőt az államok életében, csakúgy, mint a jogalkotásban. Mérföldkövek, amelyek mellett szó nélkül elmenni nem lehet, amelyek visszatekintésre adnak alkalmat és egyben emlékezésre is.
Azok, akik végigélték azt az 50 évet, amely mai Polgári perrendtartásunk megalkotása és hatálybalépése óta eltelt - úgy, hogy a kezdetektől már lehetőségük volt a törvény rendelkezéseinek alkalmazásával is „együttélni” -, igencsak gazdag tapasztalatokra tehettek szert.
Fél évszázad - a rohanó világesemények mellett is - hosszú idő, s ha ez alatt (jóllehet jelentős novellisztikus változtatásokkal) „talpon” lehetett maradni, egyben olyan módon lehetett szolgálni a jogalkalmazást, ahogy ezt megvalósulni láthattuk, mindenképpen a jogalkotás érdemeként könyvelhető el.
Még akkor is, ha a most említett szolgálati szerep időnként meg-megbicsaklott, ami aztán a kritikai észrevételek felvetését is indokolttá tehette.
Ezek az észrevételek természetesen annak fényében is felmerülhettek, hogy korábbi - az 1911. évi - perrendtartásunk olyan színvonalú jogalkotás volt, amely maradéktalanul érvényre tudta juttatni az európai jogfejlődés elveit, s hiánytalanul meg tudta teremteni a bíróság és a felek modern együttműködésének követelményrendszerét.
Csakhogy a történelem szekere más irányt vett, új hatások újszerű „utánzásos” alapokon nyugvó kodifikációs igényeket is kielégíteni kívántak, így egy szocialista tartalmú törvény megalkotása vált elkerülhetetlenné.
Ám ez a szocialista tartalom az újabb történelmi változásokat követve - éppen a novellisztikus módosítások tükrében - egyre inkább vesztett abból az erőből, amely rendszerhűségét volt hivatva kifejezni, így alkalmassá válhatott ellentétes jogi szellemiségű áramlatok befogadására, s ennek megfelelő elvek és gyakorlat kialakítására.
Úgy vélem, ez tudta életben tartani napjainkban is.
Az emlékeket meg kell őrizni. Azokat is, amelyek már elhalványultak. Most az emlékek
emlékezésre késztetnek. Ötven év elteltével pedig mindenképpen emlékeznünk kell
azokra a jogalkotásokra, amelynek alkalmazása átívelt súlyos terhekkel is nehezített időintervallumokon,
de egyben a jövőbe mutatóként is értékelnünk kell
Emléket állítani és egyben emlékezni is mi mással tudnának a polgári eljárásjog elméleti
művelői és gyakorlati szakemberei, mint olyan tanulmányokkal, amelyek egy-egy
eljárásjogi témakör múltját, jelenét és jövőjét mutatják be, egy-egy jogintézmény aktuális
jogi arculatára kívánják ráirányítani - a továbbművelés igényével is - a perrendi reflektorfény
némely halvány sugarát. | hu |
