A hazai fogyatékossággal élők utazási szokásainak és az akadálymentes turizmus Magyarországi helyzetének feltáró elemzése: kutatási összefoglaló
View/ Open
Date
2024Author
Raffay, Zoltán
Baksai, Tímea
Csapó, János
Csóka, László
Gonda, Tibor
Mészáros, Boglárka
Szabados, Yvette
Szabó, Anett
Metadata
Show full item recordAbstract
Az állandóan vagy ideiglenesen, születésüktől fogva vagy azóta szerzett akadállyal élők száma
a világ teljes népességéből milliárdos nagyságrendű, és ez a speciális helyzetű és igényű csoport
mind számosságában, mind arányában növekvő csaknem minden országban. Ahhoz, hogy nem
fogyatékossággal élő társaikhoz hasonlóan teljes életet tudjanak élni, a mindennapi életben
használt térpályák és épületek használhatóságának biztosításán túl többek között arra is szükség
van, hogy utazni tudjanak, hogy részt vehessenek a „boldogító utazásban”, a turizmusban. Ez
nemcsak etikai kötelessége a szakmának, de jól felfogott anyagi érdeke is, mert a
fogyatékossággal élők (és sok esetben a velük utazó kísérők) a turizmus komoly, még messze
nem teljes mértékben kihasznált piaci potenciálját is jelentik. A helyzet javításához az
akadálymentesítés nemzetközi egyezményekben és magyar jogszabályokban előírt
rendelkezéseinek való megfelelés mellett a társadalom érzékenyítésére, a lakosság
fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos attitűdjének megváltoztatására is szükség van, akárcsak
az utazási szektorban dolgozók érzékenyítésére, képzésére, és természetesen a turisztikai
létesítmények és szolgáltatások (utazási eszközök, szálláshelyek, vendéglátóipari
létesítmények, attrakciók) mindenki számára nem csak fizikai értelemben történő elérhetővé,
akadálymentessé tételére. A lentiekben bemutatásra kerülő kutatási eredményekből az is
egyértelműen látszik, hogy a vizsgált célcsoport tagjai körében az utazási kedv és az utazási
gyakoriság nagyobb az országos átlagnál. A motivációjuk és érdeklődéseik alapján hasonló
turisztikai attrakciókat és szolgáltatásokat keresnek, mint a nagy többség. Az is visszaigazolást
nyert, hogy ha a fizikai elérhetőség egyes területeken jelentősen fejlődne (közösségi
közlekedés, extrém sportok elérhetősége, akadálymentes turista útvonalak), akkor ugrásszerűen
megnőne a kereslet.
A fogyatékosággal élők körét nem lehet egyértelműen lehatárolni. Az Egyesült Nemzetek
Szervezetének nemzetközi közegészségügyi szervezete, az Egészségügyi Világszervezet
(World Health Organization, WHO) adatai szerint a Föld lakosainak több mint 15%-a él
valamilyen fogyatékossággal (WHO 2011), azaz minden hatodik ember érintett.
Magyarországon a népszámlálási adatok némi ellentmondást rejtenek magukban. A 2011. évi
Népszámlálás során a teljes népességen belül 490 578 ember vallotta magát fogyatékosnak, a
2016-os mikrocenzus adatai szerint a fogyatékos emberek száma 408 021 fő volt. A magukat
fogyatékosnak valló emberek közel fele 60 év alatti, ami hozzávetőlegesen 200 ezer főt jelent.
Ha figyelembe vesszük a fent említett WHO adatot és ezt összevetjük a hazai népszámlálási
adatokat, akkor látható az 5 és a 15% közötti hatalmas különbség. Nyilván ez nem a hazai
lakosság átlagon felüli egészségügyi állapotából következik, hanem a felmérés módjából.
Vélelmezhető ugyanis, hogy az öregséggel járó egészségkárosodással rendelkezők széles
körének tagjai (például látás- és/vagy hallásproblémával, vagy mozgásokban meglévő
akadályoztatással rendelkezők) nem tekintették önmagukat fogyatékossággal élőnek. Ezen a
téren módszertani változást eredményezett a 2022-es népszámlálás, amely már nem csak a
fogyatékossággal, hanem az akadályoztatással élésre is rákérdezett.
A KSH által a 2022. őszén megvalósult népszámlálás adatfelvétele során a KSH honlapja
szerint összesen mintegy 9,2 millió személyi kérdőív érkezett be. Az egészségi állapotra
vonatkozó – nem kötelező – kérdéseket a válaszadók 75 százaléka töltötte ki (6,9 millió fő). A
válaszadók 72 százaléka, vagyis 5 millió fő nem számolt be egészségi problémáról. Tartós
betegséget 1,7 millióan jeleztek (a válaszadók 24,6%-a), 639 ezren nyilatkozták, hogy az
egészségi állapotuk súlyosan korlátozza őket (a válaszadók 9,3%-a), és 270 ezren élnek
fogyatékossággal (a válaszadók 3,9%-a). Annak ellenére, hogy különböző nagyságú volt az egyes – hasonló célból feltett – kérdésekre
válaszolók száma (nem volt kötelező minden kérdésre választ adni), és ez eltéréseket okozhatott
a végleges, számszerű adatokban, illetve az adatokon torzíthatott a kérdőív kérdéseinek és
válaszainak struktúrája, a válaszlehetőségek kategóriáinak megnevezése és számossága,
valamint az önbevalláson alapuló adatfelvételi módszertan egyaránt, az adatok megfelelő alapot
jelenthetnek bizonyos összefüggések levonásához és következtetések megfogalmazásához...