Az empátia helye és szerepe a turizmusban
Abstract
Azt gondolom, hogy nem vállalok nagy kockázatot azzal az
állításommal, miszerint, amikor a turizmus bármely szegmensének
elméleti hátterét kívánjuk megismerni, boncolgatni, automatikusan
vissza fogunk nyúlni Lengyel Márton, a turizmus
rendszerét bemutató alapmodelljéhez (Lengyel, 2004). Ezek
szerint tehát a turizmus rendszerét két nagy alrendszer, a kereslet
és a kínálat alkotja, melyek közt közvetítő szektorként a
marketinget és a közlekedést, vagyis magát az utazást jelölhetjük
meg, amelyet különböző külső környezeti tényezők (természeti,
társadalmi, gazdasági, kulturális, politikai, technológiai)
befolyásolnak.
Ha pedig az empátiát igyekszünk a turizmus rendszerében
értelmezni – igyekezve megtalálni annak helyét és szerepét
– nem kell sokáig töprengenünk azon, hogy egy teljes
mértékben szolgáltatáson alapuló szektorban, a turizmusban,
az empátia és a turizmus kapcsolatának vizsgálata rendkívül
sokrétű és a turizmus működését alapvetően befolyásoló
aspektusokkal bír, vagy bírhat (Tucker, 2016; Gnoth & Wang,
2015). Hogy miért bírhat? Mert egyáltalán nem biztos, hogy az
empátia ott, akkor és úgy jelenik meg, ahogy azt a fogyasztó
elvárja (Törőcsik, 2016, 2000). Az a fogyasztó, aki természetesen
egyéni szinten is teljesen különbözően tarthat igényt az
empátia megjelenési formáira a turisztikai fogyasztói szokásai
révén (Törőcsik & Szűcs, 2022).
Jelen rövid tanulmányban, melynek megírását Törőcsik
Mária Professzor Asszony iránti tiszteletem inspirált, ezt a
rendkívül izgalmas és széles körű témát igyekszem legalább
olyan tekintetben leírni és jellemezni, hogy az további, jóval
mélyebb elemzések és eredmények elérésére sarkallja a téma
iránt érdeklődő kutatót.