dc.description.abstract | Az utóbbi időszakban egyre gyakrabban hangzanak el olyan
megállapítások, hogy a különböző intézményes területeken,
így a politika, a fogyasztás, a nyilvános viták világában uralkodó
szabályrendszerek megváltoztak. Amíg korábban úgy tekintettek
ezekre, mint a racionális viták és döntések színtereire,
addig manapság egyre inkább különféle érzelmek által vezéreltekként,
emocionális folyamatok által irányítottként jelennek
meg. Már különböző címkék is léteznek az átalakulás jelölésére,
a különböző szakterületen tevékenykedő kutatók arról
számolnak be, hogy egy másfajta nyilvánosságról, másfajta
politikáról, másfajta fogyasztási szokásokról és marketingről
van szó: „posztfaktualitás korszak”, „affektív nyilvánosság”,
„empatikus marketing”, ezek a jelzők jól mutatják az érzelmek,
az érzelemirányította viselkedésformák előtérbe kerülését a
különböző tudományágakban.
De miért és hogyan vált a politika (a társadalmi nyilvánosság),
a kultúra és a gazdaság érzelmek, emóciók – vagy ahogyan
egyre inkább fogalmaznak: affektusok – által irányítottá?
Nem véletlen e három terület egymás mellé állítása, kiemelése.
Talán itt a legszembetűnőbbek a változások: ahogyan az
érveket mérlegelő politikai részvételt felváltotta a célzottan
megfogalmazott kérdésekre adott azonnali reakció, ahogyan
a politikai kampányok leginkább arról szólnak, hogyan fordítható
át egy politikai üzenet valamilyen emócióvá, affektussá.
A fogyasztás területén még inkább felvetődik az affektus-vezéreltség
kérdése, sokszor találkozhatunk azzal a vélemény-
nyel, miszerint a fogyasztói döntés nem más, mint egy affektív
igen/nem választáson alapuló, egy hirtelen felindultságból
levezethető, szinte automatizált cselekvés. Az utóbbi időben
ráadásul nem csak a fogyasztás, hanem a termelés szféráján
belül is felvetődik ez az affektus-vezéreltség problémája – az
ezredforduló egyik nagy bestsellere Michaler Hardt és Antonio
Negri Birodalom című könyve a „fordizmussal” szembeállítva
„toyotizmusként” írja le ezt az individuális érzelmeket a termelésbe
átfordító, s kizsákmányoló rendszert (Hardt & Negri,
2000). Mindezek a jelek arra mutatnak, hogy az emóciók problémája
a mindennapi élet legkülönbözőbb területein központi
kategóriává vált – az, amire korábban úgy gondoltunk, hogy
szubjektív, járulékos elemként működik valahol a társadalmi
cselekvések hátterében, most a társadalmi jelenlét, aktivitás
teljes jogú alkotórésze lett. Törőcsik Mária kutatói tevékenységének
egy nem elhanyagolgató része pontosan ezzel a jelenséggel
foglalkozik, mind elméleti, mind gyakorlati szempontból
(Törőcsik, 2000, 2016). | |