| dc.description.abstract | Az ökológiai közgazdaságtan számos kutatása jutott arra a következtetésre, hogy a jelenlegi
társadalmi-gazdasági rendszerek fenntarthatatlan utakba vannak bezárva. A fenntarthatatlanság
egyik fő mozgatórugója a jólét által táplált fogyasztás. Makropolitikai szinten a politikusok
programjainak és világnézeteinek többsége távolról sem követi az erős fenntarthatósági
forgatókönyvet. Mikroszinten főleg a városlakók különféle nagyméretű, központosított
infrastruktúrák rabjai, ezért az egyéni életstílusoktól megkívánt fenntarthatósági átalakulást
különféle strukturális és pszichológiai korlátok is akadályozzák. Ebben az előadásban a
mezoszintű perspektívából vizsgáljuk meg ezt a kérdést és azzal foglalkozunk, hogy a
társadalomban működő mezoszintű szerveződések vagy más néven közösségek milyen szerepet
játszanak az egyének fenntartható viselkedésében, és milyen válaszokat tudnak adni a
társadalmi-gazdasági korlátokkal szemben. Ezek a közösségek a kutatási eredményeink szerint
elősegíthetik a fenntarthatóbb életmódra való átmenet alternatív módját társadalmunkban,
amely tágabb összefüggésben segítheti a paradigmaváltást. Az előadásban azzal a kérdéssel
foglalkozunk, hogy pontosan hogyan szervezhetők ilyen közösségek például egyetemeken vagy
szakkollégiumban és hogyan segíthetjük saját környezetünket, hogy a fenntarthatóbb életmód
irányába mozduljunk el közösen. | hu |
