Tervezhető-e a halál és a gyász? Segíti-e a halál tabujának oldását a fogyasztói szemlélet?

Abstract

Az életvégi tervezés tudatos hozzáállást követel egy olyan témához, ami alapvetően szorongást kelt, itt is érvényesül a halál tabujának hatása. Annak érdekében, hogy életünk utolsó időszaka méltó körülmények között telhessen, és hogy az utánunk itt maradó szeretteink élete kicsit kevesebb teher mellet indulhasson újra, mégis hajlandók lehetünk foglalkozni ezzel a félelmetes témával: saját halálunkkal. De vajon érdemes-e ennyi energiát tenni a tervezésbe, amikor annyira kiszámíthatatlan a halálunk ideje, módja, helyszíne? Én azt vallom, hogy akármilyen kevés időt fordítunk is rá, az mindig megéri, mivel a tervezésben a tájékozódás igénye és a szeretteinkkel való beszélgetés megkezdése a legfontosabb. Maga a tartalom és a részletek változnak az idő múlásával, de ha a halálról való párbeszéd bármikor folytatható, akkor egyre valószínűbb, hogy igényeink, kéréseink érvényesülnek majd. A hagyományos életvégi döntések és lehetőségek (egészségügyi ellátás, temetkezés, öröklés) köre egyre bővül a tudomány és a halált övező iparágak fejlődésével (digitális javak, virtuális valóság, fenntartható megoldások). Ha a fogyasztói társadalomnak nem a kényszerét, hanem tudatosságát látjuk az életvégi választások kapcsán, akkor akár a tabu ledöntésének eszköze is lehet egy-egy új, a piaci igények alapján kialakított szolgáltatás vagy termék, ami az életvégi időszakhoz vagy a gyászhoz kötődik.