dc.description.abstract | A befogadásnak régi hagyományai vannak Magyarországon. A különböző szokásokkal
rendelkező „vendégek” befogadására már Szent István felhívta fiának, Szent Imre hercegnek a figyelmét.
Mi, Szent István kései utódai, a pécsi Universitas-ban együtt élők, legalább annyira
vagyunk különbözőek és egymásra utaltak, mint eleink, ezért mi is csak egymás elfogadásával, egymás befogadásával, vagyis egymás gazdagításával tudhatunk létezni és tovább
fejlődni.
A Pécsi Tudományegyetemen már az előző rektori ciklusokban, az Érzékeny Egyetem koncepcióban megfogalmazásra kerültek különbözőségeink, egymásra utaltságunk
és egymás segítésének a gondolata. Már akkor is jó volt érzékelni, ma pedig látva látni
is azt, hogy a Pécsi Tudományegyetem egyes egységeiben, e gondolat jegyében, számos
öntevékeny kezdeményezés zajlott és zajlik ma is önerőből, pályázati vagy központi anyagi
segítséggel, amely jelen kötetben kerül bemutatásra.
Ezidáig nem volt Egyetemünkön olyan törekvés, hogy a különböző segítséget nyújtó, támogató, mentoráló – nevezzük így őket – befogadó szervezeteket összekapcsolja,
egymással megismertesse, munkájukat koordinálja, egyben szervezeti ernyőt is nyújtson
számukra.
Kérem, fogadják jó szívvel a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Neveléstudományi Intézet munkatársainak törekvését, amellyel arra vállalkoznak, hogy az eddig egymástól függetlenül működő kutatási, oktatási és hallgatói szolgáltatási tevékenységeket
Befogadó Egyetem néven, egy központi ernyőszervezet alatt egyesítve, a szolgálatot igénybe vevők számára minél magasabb színvonalat biztosítva összefogja, és segítse a Pécsi
Tudományegyetemen.
Jelen kötet arra tesz rendhagyó kísérletet, hogy ezeket a kezdeményezéseket számba vegye, és bemutassa Egyetemünk olvasóközönségének.
Mert a szeretet és a befogadás nem múlik el soha. | hu |