| dc.description.abstract | A választójog, mint állampolgári jog, a polgárok közügyekben való részvételét kívánja biztosítani azáltal, hogy jogosultságot biztosít számukra a felettük hatalmat gyakorló politikai döntéshozó szervek személyi összetételének meghatározására. A jogállam nélkülözhetetlen ismérve, hogy ezt a politikai alapjogot valamilyen formában garantálja állampolgárainak, akár közvetett, akár közvetlen módon. Hazánkban a közvetlen választás elve és a választójog általános jellege érvényesül. Az általános követelmény alól azonban vannak kivételek, amelyek fennállása esetén a választójog korlátozottá válik, vagy nem gyakorolható (pl.: belátási képesség korlátozottsága, cselekvőképességet kizáró gondnokság). Jelen írás a választójog korlátozottságát és gyakorolhatóságát a fogvatartottakra irányadó rendelkezések tekintetében vizsgálja. A lényegi kérdések: van-e a fogvatartottaknak választójoga? Milyen mértékben korlátozható esetükben a választójog? Hogyan gyakorolhatják ezen politikai jogukat? A hatályos szabályozás minden igényt kielégítő? E kérdésekre kívánunk választ adni. Az Alaptörvény XXIII. cikke a következőképp határozza meg a választójogot: „(1) Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen.” [Kiemelés a Szerzőktől] Az Alaptörvény aktív és passzív választójogot biztosít a 18. életévét betöltött állampolgároknak három képviseleti szerv vonatkozásában. Az aktív választójog a jelöltek közüli választás jogát, míg a passzív választójog a jelöltté válás jogát jelenti. A hatályos szabályozás értelmében az aktív választójog korlátozása csak egyedi ügyben, bírói döntés alapján lehetséges, míg a passzív választójog korlátozásáról a választási jogszabályok határoznak. Mind a három választási szint (Országgyűlés, helyi önkormányzati képviselőtestület és polgármesterek, valamint Európai Parlament) részletes választási szabályait külön törvény rögzíti, így a vonatkozó törvényhelyek elemzésével mutatható be a fogvatartottak választójogának alakulása. Ezt a következő részben vizsgáljuk. III. A választójog megvonása és korlátozása a fogvatartottak esetében A kriminális cselekmény elkövetése miatti jogkorlátozás nem modern szankció, ennek korábbi formái már az ókorban felfedezhetőek, a felvilágosodáson át egészen a 20. századig a jogalkotók a választásokból kizárást, mint szankciót preferálták. A jog teljes megvonása mellett a leggyakoribb indok az elkövető büntetése ebben a vetületben is, hiszen ezzel elveszti népszuverenitás eszméjéből eredő legfontosabb jogosultságát, vagyis a közhatalomban kialakításában való részvétel jogát.. További érvként a választási eljárás megnehezítését szokás felhozni, illetve annak költségességét fogvatartottak esetén. Utóbbi egyre inkább cáfolható az előző választások költségvetést terhelő... | hu |
