Magyarul tanulók köztes nyelvére vonatkozó megfigyelések észt forrásnyelvi környezetben – különös tekintettel a határozottság kifejezésére a magyarban

Abstract

Jövőre lesz száz éve annak, hogy Észtország elnyerte függetlenségét. Nemsokára pedig annak is száz éve lesz, hogy először érkezett magyart mint idegen nyelvet oktató kiküldött lektor Észtországba. Mint a nyolcadik hivatalosan kiküldött magyar lektor, 2009 és 2012 között tartottam kurzusokat a Tartui Egyetemen. Kilenc éve megszerzett irodalomtudományi PhD-fokozattal a tarsolyomban érkeztem, de a lektori munka és a Tartui Egyetem szellemiségének hatása olyan élénk volt, hogy felerősítette nyelvtudományi érdeklődésemet. Magyarországra visszatérve így kerültem a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarán a Nyelvtudományi Doktori Iskola Alkalmazott Nyelvészeti Doktori Programjának hungarológiai doktoranduszai közé. Őszintén hálás vagyok a Tartui Egyetemen és a Tallinni Magyar Intézetben volt kollégáimnak a velük folytatott inspiráló és tanulságos beszélgetésekért. Nagyon sokat tanultam tőlük. Különösen hálás vagyok Tõnu Seilenthalnak, Anu Nurknak, Nikolay Kuznetsovnak, Gerson Klumppnak, Janurik Boglárkának és Niina Aasmäének. Hálás vagyok egykori diákjaimnak, akiktől szintén nagyon sokat tanultam, különösen Liina Dovgannak, Marie Saarkoppelnek, Kadri Remmetnek és Jürgen Dengónak. Köszönöm a Pécsi Egyetem oktatóinak és doktoranduszainak azt az intellektuális környezetet, amelyből számtalan gondolatot meríthettem. Különösen hálás vagyok Wéber Katának, Szabó Veronikának és Szűcs Tibornak, valamint Demeter Gáborné Évának és Wohlmuth Katának. Nagyon köszönöm Navracsics Juditnak, hogy a Veszprémi Egyetemen uralisztikát és finn nyelvet taníthattam. Köszönet Horváth Viktornak a vele folytatott remek beszélgetésekért és egykori magyartanáromnak, Némethné Rácz Gabriellának – nélkülük soha nem indulok el ezen a pályán. Köszönet mindazoknak, akiket ez alatt az idő alatt megismerhettem. Elnézést kérek továbbá mindazoktól, akiket feledékenységből nem említettem.