A társas megismerés és a becsapás megértésének fejlődése között fennálló összefüggések 1- 3 éves korú gyermekeknél

Abstract

Kutatásunk fő célja a társas megismerés folyamatában a felnőtt és a gyermek között fennálló bizalmi kapcsolat, ezzel összefüggésben pedig a becsapás megértésének átfogóbb értelmezése. Vizsgálatunk első szakaszában 12-15 hónap közötti csecsemők reakciót elemeztük adott tanítói helyzetben a résztvevő partner megbízhatóságának megítélését illetően. Eredményeink szerint a gyermekek alapvetően megbíznak a velük kapcsolatba lépő felnőtt jelzéseiben, és igen korán észlelik a tanító személyek hitelessége közti különbséget. Ebből kiindulóan, kutatásunk második részében, a becsapást követően, a gyermekek egy „új”, számukra ismeretlen személlyel találkoztak ugyanabban a tanítói helyzetben, reakciójukból pedig kitűnik, hogy választásaikban döntő szempontként szerepelnek az informátor megbízhatóságára vonatkozó korábbi tapasztalataik. Kutatásunk záró szakaszában 3-4 év közötti gyermekek viselkedését vizsgáltunk adott megtévesztési helyzetben, majd akkor, ha lehetőségük adódott, hogy az általuk birtokolt tudással mások segítségére legyenek. A korábbiakhoz képest újszerű adat, hogy a 3-4 év közötti gyermekek a negatív tapasztalat ellenére is jobban kitartanak a felnőtt jelzései mellett, ami fejlődési váltást feltételez a bizalmi hozzáállás alakulásában. Reakcióikat azonban az elvárásokkal ellentétben nem jellemezték proszociális viselkedésjegyek. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a gyerekek korai kiértékelési mechanizmusai a hamis vélekedés tulajdonításának képessége nélkül is működhetnek, a becsapásra adott adekvát válaszadásban azonban vélhetően fontos szerepet játszik majd a vélekedések pontos értelmezése. Bizalmi hozzáállásunkat tehát vélhetően a veleszületett kiértékelési mechanizmusok és a tanítói helyzet sajátosságai együttesen, a fejlődés folyamán azonban változó hangsúllyal alakítják.