| dc.description.abstract | Az Európai Unió tagállamai 2007. március 25-én ünnepük az integráció 50. évfordulóját. Az ilyen kerek évforduló egy intézménynek mindig segít számba venni az eddigi történéseket, értékelni az európai társadalom közösségi rendszerének hosszú távú változásait, s ugyanakkor meghatározni a jövő főbb irányait, a továbbfejlődés lehetőségeit. Tankönyvünk ennek a félévszázados folyamatnak, az idők során egyre nagyobbá váló szervezetnek a múltjáról kíván rövid áttekintést adni. A Közösség hőskora hat alapító országhoz kapcsolódik (Franciaország, NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg), olyan államokhoz, amelyeknek eredeti szándéka a második világháború utáni években egy gazdasági közösség létrehozása volt. Az idők során a gazdasági közösség egyre több funkciót vett fel, s tevékenysége egyre szélesebbé vált. Fejlődése során az Európai Közösség vonzóvá vált, ezért egyre több ország kívánta élvezni a szabad belső piac nyújtotta előnyöket. Már 1973-ban csatlakozott hozzá Nagy-Britannia, s két kisebb ország; az 1980-as éveket a déli országok belépése jellemezte; az 1990-es években tagolódott be Kelet-Németország, majd az évtized közepén jöttek az északi országok, valamint Ausztria. Majd pedig a 21. század közepe felé két lépésben a Közép-Európa keleti részén elhelyezkedő országok (köztük Magyarország), két mediterrán kis állam, valamint két délkelet-európai ország is tagjává vált a szervezetnek. Az Európai Unió ma már csaknem fél milliárdos népességgel rendelkezik, s a világ legjelentősebb gazdasági közössége. A 27 tagország együttesen jóval többet termel mint az USA, s ha termelékenységben és egy az főre jutó jövedelemben el is marad tőle, óriási piaca s relatív szervezettsége miatt hatalmas fejlődési lehetőségek áll.
A könyv az általunk oktatott, a Bologna-program szerint tanuló egyetemi hallgatók számára létező „Európai Uniós ismeretek” tárgy tananyagának íródott. A tantárgy igen sajátos helyzetben van, hiszen egyrészt nagyon fontos az, hogy az Európai Unióban lévő országunk leendő értelmisége rendelkezzen az Uniós kultúra alapelmeivel, hiszen az világos, hogy Magyarország gazdasági élete a jövőben uniós közegben, s uniós szabályok szerint fog változni. Azt több évtizede világosan lehet látni minden felelősen gondolkodó értelmiséginek, hogy Magyarország számára nincs más útja a fejlődésnek, mint a nyugati kultúrkörhöz való csatlakozás; az erőforrás-hiányos ország gazdasági fejlődése feltételezi a fejlettebb országok segítségét.
Az Unióról már sokan írtak sok mindent, az utóbbi évtizedekben gyorsan szaporodtak az érdemi magyar nyelvű alkotások is. Jelen tankönyvünk tematikája, struktúrája funkcionális: ahhoz igazodik, hogy az elsős hallgatók átfogó képet kaphassanak az európai közösség kialakulásáról és fejlődéséről, jelen működésének legfontosabb vonásairól, vagyis arról a gazdasági közegről, amelyben a legtöbben majd alkotó tevékenységet fognak folytatni. Alapozó ismeretekről van szó a tantárgy kapcsán, ami azt feltételezi, hogy a hallgatók tanulmányaikban előrehaladva egyre több ismeretet szereznek majd az Unióhoz kapcsolódó szakterületekről. így például hallgatnak majd a monetáris unióról, a környezetgazdaságról, a piac működéséről stb. fél- egy éven keresztül stúdiumokat. Ezen tankönyv esetén nem lehetett célunk az Unió minél részletesebb bemutatása, hiszen az majd az egyes szaktantárgyak feladata lesz a későbbiekben, így fő célunk egyértelműen általános ismeretek nyújtása volt az Európai Unióról. Természetesen sok minden nem fért bele az alkotásba, a szakpolitikák esetében több témát is ki kellett hagynunk, de próbáltuk egységes fogalmai keretben, 10 nagyobb fejezetben bemutatni a legszükségesebbeket.
Munkánk tankönyvnek készült, ám a szakirodalom kezelésében természetesen figyelnünk kellett a tudományos adat- és forráskezelésre, így minden olyan mondat, bekezdés stb. esetében, ahol mások gondolatait felhasználtuk - még akkor is, ha az megegyezett saját nézetünkkel és tudásunkkal - szögletes zárójelben adjuk a forrás megnevezését, amely az irodalomjegyzékben részleteiben megtalálható (természetesen a mára már közhelyszerűvé vált megállapításokat nem hivatkoztuk meg). Mivel az eddigiekben már egy tucatnál is több írást jelentettünk meg az Unióról, így saját magunk hivatkozását nem végeztük el, ennek a tankönyvjelleg miatt nem lett volna értelme, csupán azokban az esetekben említettük meg saját munkáinkat, ha az itthon nehezen beszerezhető, külföldön megjelent alkotásokra utal. A tanulást megkönnyítendő, minden fejezet végén olyan ellenőrző kérdéseket talál az olvasó, amelyek megkönnyíthetik az írásbeli vizsgára való felkészülést. A tankönyv végén irodalomjegyzéket, illetve az EU-val foglalkozó honlap-megnevezéseket helyeztünk el, ami azért fontos, mert így az ismeretek visszakereshetők, mélyíthetök.(Ez esetben persze nem garantálhatjuk, hogy a megnevezett honlapok örökké ott lesznek s mindig azonos címen szerepelnek; az örök értéket jelentő könyvekkel szemben ezzel sajnos számolnunk kell). A könyvet melléklet zárja, amely megint csak a búvárkodásra ad alkalmat az önállóságot szerető hallgatók számára.
Pécs, 2007. tavaszán
A szerző | hu |
