Az előreláthatóság szerepe a magánjogi kárfelelősség bírói gyakorlatában

Abstract

A polgári jogi kártérítési felelősség kapcsán már régen megfogalmazódott az az igény, miszerint az okozati (felelősségi) láncolatot valahol meg kell szakítani. Ennek egyik módszere az előreláthatósági klauzula alkalmazása. Az előreláthatósági klauzula, mint kártérítési felelősséget megállapító tényező, és mint a kártérítés mértékét meghatározó intézmény is vizsgálható és vizsgálandó. Az előreláthatósági klauzula kialakulását, kezdeti alkalmazását - nemzetközi kitekintéssel is-, és itthoni gyakorlatát egészen a 2013. évi V. törvény (új Ptk.) hatálybalépéséig, illetve azután is kutatom, vizsgálom. Magyarországon már- többek között - Eörsi Gyula, Lábady Tamás és Vékás Lajos is foglalkoztak ezzel a kérdéskörrel, a bírósági gyakorlat is alkalmazta a károkért való helytállási felelősség limitálását, jóval azelőtt, hogy a jogalkotó azt az új Ptk. rendelkezései közé emelve, tételes jogi normává tette volna. Az előreláthatósági klauzula alkalmazásra kerül például az áruk nemzetközi adásvételéről szóló 1980. évi Bécsi ENSZ Egyezményben is és az Európai Szerződési Jog Alapelvei között is. Az új Ptk. jelentős változást hozott a kontrakutális kárfelelősség körében amikor is – a régi Ptk.-tól eltérően – elszakította a szerződésszegéssel okozott károkért fennálló felelősséget az addig alkalmazott felróhatósági mércétől, és gyakorlatilag objektív felelősségi alapra helyezte azt. Ez az megoldás sokkal jobban tükrözi a piaci viszonyokat, hiszen egy önként vállalt, tudatos kötelezettség teljesítése nem tehető függővé a szerződéses felek igyekezetétől, szándékától. A megtérítendő károk körének limitálására azonban bevezette az előreláthatósági korlátot, mellyel egyensúlyi helyzetet teremt a felek érdekei között. A deliktuális felelősség körében alkalmazott teljes kártérítés elve a legtöbb modern jogrendszerben ismert. Bizonyos jogrendszerekben azonban a teljes kártérítés elvén túlmenően a büntető kártérítés jogintézményét is alkalmazzák, mely már nem csupán a bekövetkezett kárra, hanem a jogsértő magatartás társadalomra való veszélyességére is tekintettel van. A gazdasági kapcsolatok körében gyakran maguk a felek korlátozzák felelősségüket a szerződésükben. A deliktuális felelősség körében a teljes kártérítés elvét némiképp finomítja az a magyar Ptk.-ban is ismert lehetőség, mely alapján a bíróság méltányosságból a kártérítés összegét csökkentheti. A gyakorlatban a kontraktuális kárfelelősség megállapítása során a legtöbb problémát az elmaradt haszon, a közvetett károk megtérítése okozza. Az okozati összefüggés vizsgálata során kérdésként merül fel, hogy milyen széles körben enged a joggyakorlat lehetőséget a következményi károk megtérítésére. Az előreláthatóság korlátja az angolszász jogrendszerekben már régóta ismert jogintézmény a kontraktuális és a deliktuális felelősség körében is.