| dc.description.abstract | Törőcsik Mária 2000-ben írt arról, hogy az információs technológia
módszerei és szemlélete is a marketing szakma vérfrissítési
forrását jelentették, miközben párhuzamosan nőtt az élmények,
illúziók, érzelmek iránti kereslet (Törőcsik, 2000a, 2000b). Két
évtizeddel ezelőtt a kettő még nem kapcsolódott össze érvelésében,
hiszen nem volt még szó marketing vagy média technológiáról
és gyerekcipőben járt a digitális transzformáció.
Viszont ugyanebben az érvelésben az empátia mint kommunikációs
és munkaeszköz jelent meg – túlmutatva cégeken,
számokon és a versenyhelyzet viselkedésformáin (Törőcsik
2000b), s ez a megközelítés relevánsabb, mint valaha. Relevánsabb,
hiszen a MediaTech és MarTech még inkább a számokról,
sőt inkább az adatalapú gondolkodásról szól, miközben ez a
trend összefonódik az érzelmek intenzív kódolásával is. Mindez
annak köszönhető, hogy a viselkedés-befolyásoláson túl a
személyre szabott és automatizált élményközvetítésnek már
gyakran nem is az emberi döntések, hanem a gépi ajánlások
vagy modellek diktálják a tempót.
Kérdés, hogy milyen eszközzé vált az empátia ebben a folyamatban?
Vannak-e olyan kampányok vagy média-hatások,
melyek kellően előtérbe hozták azóta az empátia szerepét,
legalább kísérletező formában – a fejlett technológia segítségével?
A rövid összefoglaló fejezet célja betekinteni a jelenben
formálódó alkalmazásokba és reflektálni az empátia-faktor jelentőségére. | |
