| dc.description.abstract | Az empátia a személyiség azon képessége, mely lehetővé teszi,
hogy egy másik emberrel való közvetlen kommunikációs kapcsolatban
egy személy bele élje magát a másik lelkiállapotába.
Ennek az érzelmi folyamatnak során tud megérezni és megérteni
olyan emóciókat, indítékokat vagy törekvéseket, melyek
szavakban nem fejeződnek ki, és melyek nem egyértelműen a
társas érintkezés helyzetéből fakadnak. Ez egyfajta rezonancia,
sajátos ráhangolódás, melyből valódi empátia akkor lesz, ha
ezen megértett összefüggéseket tudatosan feldolgozzuk, önmagunk
számára megnevezzük és értelmezzük. Alapvetően
ehhez személyes kommunikáció, társas szituáció kell, de előfordulhat,
hogy csak a tekintetek kapcsolódnak össze, és csak
mimikai gesztusok történnek.
Ahhoz, hogy empátiát érezzen valaki, tudatos odafordulás
kell, figyelem, vagyis az érdeklődés felkeltődése.
A bizalom a korai életévek során alakuló, elsősorban az
anya által megteremtett érzelmi légkörben fejlődő vonás, mely
a későbbiekben egy másik személy(ek) és a világ jóságába
vetett hittel jellemezhető. Az empátiával szorosan együttjáró
érzelmi jellemző, mely lehetővé teszi a társas kapcsolatok, a
döntések és választások minőségét.
A 21. századi fogyasztó lehet bizalommal teli vagy bizalmatlan,
mohó vagy aszkéta, extrovertált és impulzuskereső
vagy introvertált, tudatosan választó, aki döntéseit már impulzusokkal
elárasztva hozza, melyek ellentétesek lehetnek.
A „fogyassz többet, mert megteheted!” trend mellett egyre
erősödik a bolygó védelmében a zero waste, a visszafogott
fogyasztás trendje. Valójában a nárcisztikus vágyak és a magasabbrendű
elvek összeütközését látjuk, mely aztán eléri, hogy
ugyan valaki megveszi a fapados repülőjegyet, hogy négy
napra elrepüljön, de közben a „second hand” ruhák vagy a mosógolyó
mellett is érvel.
Fontos kérdésnek érezzük, hogy az okoseszközök által (is)
generált gyorsuló időben a fogyasztói döntéseket milyen lélektani
motivumok jellemzik. | |
