| dc.description.abstract | Az elmúlt évtizedekben egyre népszerűbbé vált a fogyasztót
az általa túl- vagy éppen alul fogyasztott vagy elért javak által
definiálni, úgymint „túlterhelt-”, „túlsúlyos-”, „időhiányos-”, „figyelemhiányos-”
fogyasztó. Jelen tanulmány célja rávilágítani,
hogy míg az általános politikai korrektség jegyében egyre
gyakrabban találkozunk az „empátia” jelentőségével, valójában
egyre komolyabb veszélyt jelent a valódi empátia eltűnése és
ezáltal az „empátiahiányos fogyasztó” megjelenése. Ez a fogyasztó
kevéssé képes valóban empatikusan viselkedni és egyre
ritkábban van része igazán empatikus reakciók átélésében.
Ennek egyik oka, hogy nem vagyunk tisztában az empátia
valós tartalmával és gyakran összemossuk a jóval népszerűbb
„szimpátia” fogalmával. Az empátia „a nem verbális kommunikáció
és a metakommunikáció felfogásának és tudatosításának
kifinomult és alkalmazott képessége” (Buda, 1985, pp 82), mely
alkalmassá tesz minket arra, hogy egy másik személy lelki állapotába
képzeljük magunkat, átérezzük helyzetét (Izsó 2006).
Ezzel szemben a szimpátia pusztán azt jelenti, hogy a másik
helyzetére egy pozitív (támogató, bátorító) reakcióval válaszolunk
– de ez magában hordoz egyfajta távolságot köztünk és a
másik egyén között. Jól érzékeltethetjük e különbséget két példával
napjaink jellemző kommunikációjából: A hurráoptimista
közösségi médiában igen ritka, de mégis előfordul, hogy valaki
egy őt érintő negatív eseményt oszt meg (hozzátartozó halála,
karrier- vagy személyes kudarc). A szimpátiát gyakorló egyének
erre egy szomorú reakciót (emoji, komment) adnak az adott hír
alatt. Az empátiát gyakorló egyének felhívják, vagy írnak neki
közvetlenül és biztosítják arról, hogy számíthat rájuk, örülnének,
ha lenne lehetőségük segíteni, vagy legalább csak beszélni erről.
Ha számba vesszük e két jellemző reakció gyakorisága közötti
különbségeket, akkor világosan kirajzolódik az empátia háttérbe
szorulása, az együttérzés elsekélyesedése az online térben.
Az alábbiakban mégis arra teszek kísérletet, hogy pont ebben
a világban, a XXI. századi online térben illusztráljam az empátia
újraértékelődését, a fogyasztók egymást megértő, segítő,
altruista viselkedésének egyre nagyobb arányú megjelenését:
az online közösségek formájában. | |
