Zur sprachlichen Verfasstheit von Identität. Sprachgebrauch als Abdruck ethnischer Identität der deutschen Minderheit in den lokalen Presseorganen von Sankt Iwan bei Ofen von 1990 bis 2019

Abstract

A doktori értekezés egyrészt a Magyarországon élő német kisebbség 1990 és 2019 között megjelent regionális és lokális sajtótermékeinek eddig nem ismert átfogó bemutatását, másrészt a magyarországi németek nyelvhasználatának és etnikai identitásának vizsgálatát tűzi ki célul az 1990. december és 1995. január, a 2002. december és 2007. január, valamint a 2014. december és 2019. január között Pilisszentivánon megjelent Szentiváni újság: Pilisszentiván havilapja – Sanktiwaner Zeitung, Szentiváni Tükör – Sanktiwaner Spiegel és Szentiváni Kisbíró – Sanktiwaner Kleinrichter sajtótermékek releváns cikkeiben diakrón dimenzióban. Az 1990., a 2001. és a 2011. évi népszámlálási adatok hátterében, továbbá a kisebbségpolitikai keretfeltételek változása okán az identitás elemeinek – mint a nyelv, a kultúra és a származás – átalakulása vélelmezhető. A helyi és az országos média funkciója és hatósugara jelentősen eltérő, ezért a vizsgált sajtótermékek a lokális identitás fontos lenyomatai. A dolgozat központi kérdése, hogy a társadalmi- és a jogi keretfeltételek milyen módon befolyásolták a periodikákban megjelent sajtószövegek nyelvét és tartalmát a politikai rendszerváltástól az első kisebbségi önkormányzati választásokig terjedő időszakban az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól előkészítése és hatályba lépése után, a 2005. évi CXIV. törvény a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról előtt és után, illetve a 2011. évi CLXXIX törvény a nemzetiségek jogairól hatályba lépése után. A kutatás alaphipotézise, hogy a helyi sajtótermékek a bennük található tartalmak által jelentős szerepet játszanak a nyelvmegőrzésben és a magyarországi németek identitásának alakításában. Az identitást kifejező elemek a három évtized alatt jelentősen megváltoztak. A periodikák feltárása a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának 2000 és 2017 között megjelent jegyzőkönyveinek tanulmányozása, sajtóbibliográfiák elemzése, strukturált interjúk módszerekkel és az Országos Széchényi Könyvtárban való kutatómunkával történt. A korpuszt képező sajtószövegek a 1. Standard német 2. Nyelvjárás 3. Standard német, nyelvjárás 4. Standard német, nyelvjárás (tükörfordítás) 5. Nyelvjárás, standard német 6. Standard német, magyar 7. Standard német, magyar (tükörfordítás) 8. Magyar, standard német 9. Magyar, nyelvjárás és 10. Magyar nyelvi kategóriák alapján kerültek besorolásra. A tartalomelemzés az 1. Identitás 2. Származás 3. Nyelvhasználat 4. Nyelvoktatás 5. Történelmi események 6. Kisebbségi/nemzetiségi politika 7. Hagyományok ápolása 8. Kapcsolat az anyanemzettel 9. A többségi társadalommal való kapcsolat és 10. Utánpótlás képzés kategóriák előfordulási gyakoriságát vizsgálja. A kvantitatív módszer kvalitatív interpretatív elemzéssel egészül ki. A német kisebbségről megjelent újságcikkek száma 2002 és 2007 között volt a legmagasabb, az első vizsgált időszakban 193, a másodikban 252, a harmadikban 168 sajtószöveg jelent meg a német népcsoportról. A pilisszentiváni lokális sajtótermékek identitásképző- és formáló szerepet töltenek be, a helyi újságok az érintett település lakosai számára nagyobb hatással vannak, mint az országos periodikák. A három periódusra különböző identitásmarkerek jellemzők, az idő előrehaladtával a belső identitásjelölőket felváltják a külső aspektusok. A német származásúak a rendszerváltás és különösen az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól törvény elfogadása után prezentálhatták magukat a médiában a Magyarországon élő német kisebbség, a többségi társadalom és az anyanemzet felé, gyakori téma volt a német származás felvállalása és a német nyelv, elsősorban a nyelvjárás használata. A nyelv számított a legfontosabb identitásjelölőnek, mert a standard német nyelv és a nyelvjárás ismerete nélkül a magyarországi németek teljesen asszimilálódnának a többségi társadalomba. A második és a harmadik vizsgált periódusban az etnikai identitás külső aspektusai domináltak. A nyelvhasználatra vonatkozó kutatási kérdés arra keresi a választ, hogy milyen potenciállal rendelkezett a nyelv a német kisebbség identitásának kialakításában 1990 és 2019 között. 1990 és 1995 között a nyelvjárás ismerete az identitástudat feltétele volt, 2002 és 2007 között nem azonosultak azzal, 2014 és 2019 között a német nyelv ismerete nélkül is vallhatták magukat magyarországi németeknek. A német nyelvű és a két nyelven megjelent sajtószövegek száma 1990. december és 1995. január között volt a legmagasabb, 2002. december és 2007. január között a második legmagasabb, míg a 2014. december és 2019. január közötti időszakban a legalacsonyabb. A kutatás alapján a német kisebbség mindhárom vizsgált időszakban a többségi társadalomhoz tartozónak vallja magát, ugyanakkor törvények elfogadása és intézmények létrehozása által kulturális autonómiát biztosítanak részükre, lehetővé téve származásuk vállalását és etnikai identitásuk megőrzését, így a vizsgált időszak végéig ellensúlyozható volt a teljes akkulturáció.