Zöld filozófia és fenntarthatóságra nevelés
Abstract
Horváth Péter János
Zöld filozófia és fenntarthatóságra nevelés disszertáció
absztrakt
Disszertációmban a fenntarthatóságra nevelés filozófiai vetületeit vizsgáltam Roger Scruton konzervatív értékeken alapuló társadalomfilozófiai munkásságából kiindulva. Alapvető célom az volt, hogy a fenntarthatóság értelmezését, eszmetörténetbe való ágyazását követően annak nevelésfilozófiai összetevőit a globális nevelés kontextusában értelmezzem és ez alapján megfogalmazzam a fenntarthatóságra nevelés legfontosabb elemeit, kiemelve és demonstrálva a pragmatikus nevelésfilozófia jelentőségét. A doktori értekezésben elsőként a konzervatív zöld filozófia legfontosabb alaptéziseit tekintettem át, azt vizsgálva, hogy ezek a megközelítések hogyan jelenhetnek meg az oktatásban és a nevelésben. A konzervatív zöld filozófia téziseit és kritikáját is bemutató elemzésemben megállapítottam: ahhoz, hogy az oktatás különböző színterein történő ismeretátadás sikeres lehessen, nem csupán a zöld filozófiai elemek és egyéb, fenntarthatósággal kapcsolatos információk szükségesek, hanem megfelelő, adekvát pedagógiai-nevelésfilozófiai megközelítésre is szükség van. A konzervatív zöld filozófiai megközelítés szerint az összetartó, cselekvő, helyzetük javításáért tenni akaró közösségek jelenthetik az alapot a fenntarthatósági kihívások megfelelő kezeléséhez. A közösségeknek önállóan, autonóm módon kell helyt állniuk a gazdasági, társadalmi és környezeti problémákkal szemben. Osztva azt a konzervatív zöld filozófiai nézetet, hogy elsődlegesen a közösségi, nemzeti preferenciáknak kell meghatározó prioritásként megjelenniük az oktatási, nevelési folyamatokban és képzési programokban, megállapításaim szerint érdemes lehet egyfajta globális „közös nevezőre” törekedni a fenntarthatósági kérdésekkel kapcsolatban, annak érdekében, hogy hasonló módon lássuk és láttassuk azokat a folyamatokat, amelyek negatív hatásai problémákat okoznak lokális és globális szinten. Disszertációm nevelésfilozófiai részében az új generációk sajátosságainak áttekintése mellett a globális nevelés jelentőségére hívtam fel a figyelmet, egyrészt meghatározva azokat az „univerzális” tématerületeket, amelyek segítségével az új generációk valódi globális kompetenciákra tehetnek szert. Másrészt vizsgálódásaim során különös hangsúlyt helyeztem azokra a pedagógiai módszerekre, amelyek alkalmazása esetén a nevelési folyamat – figyelembe véve a fent említett jellegzetességeket – eredményes lehet.