A javítóintézetek kialakulásának és fejlődésének társadalmi-történeti háttere, helyzete napjainkban a javítóintézeti pedagógusok aspektusából, különös tekintettel a Budapesti Javítóintézetre

Abstract

A nevelés és a társadalom szorosan összefonódnak, hiszen minden társadalom számára létkérdés, hogy a felnövekvő új generációk, képesek lesznek-e elsajátítani az együttélés szabályait és normakövető, hasznos tagjaivá válnak-e a társadalomnak. A fiatalkorúak kriminalizálódásának jelenségére az európai társadalmakban az újkortól kezdődően specifikus válasz született és megjelent a javítóintézet intézménye. Ez országonként és történelmi korszakonként is eltérő formával és tartalommal működött, de a fejlett európai országokban – ideértve Magyarországot is – már mintegy másfél évszázada ez az intézmény kínál megoldást erre a sajátos társadalmi kihívásra. A társadalom viszonylag keveset tud a javítóintézetekről és a javítóintézetbe került fiatalkorú bűnelkövetőkről, még kevésbé ismert ugyanakkor az a munka, amit a neveltekkel a nevelők végeznek. A javítóintézetekben dolgozó pedagógusokról a társadalom nem rendelkezik információkkal. Disszertációmban a korrekciós nevelés intézményhálózatának a fejlődése mellett kifejezetten a javítóintézeti pedagógusok ezidáig kevésbé kutatott közösségének a profilját kívántam elkészíteni. E célból vizsgáltam ezen speciális csoport pályaválasztásának körülményeit, pályaelégedettségét, valamint azt, hogy hogyan gondolkodnak munkájukról, a neveltekről és önmagukról. Célom az volt, hogy képet adjak egy olyan világról, amely sokak számára ismeretlen vagy sztereotipizált. A téma vizsgálata azért is fontos, mert pontosabb képet nyújthat a javítóintézeti pedagóguspályáról, ami segítségére lehet a pályaválasztás előtt álló fiataloknak, és növeli annak az esélyét, hogy a megfelelő személyek kerüljenek a pályára. Az, hogy a társadalomnak kevés információ áll rendelkezésére a javítóintézetek világáról az intézmények zárt alapjellegéből is fakad. A kívülállók számára kevés lehetőség nyílik betekintésre, és ez a zárt jelleg a kutatói munkát is nehezíti. Esetemben a Budapesti Javítóintézet részéről tapasztalt nyitottság és támogató hozzáállás tette lehetővé az interjúk elkészítését és jelen disszertáció megszületését. Az általam vizsgált pedagógusok munkahelye az egyik legrégebbi magyarországi javítóintézet, amely több értelemben is speciális helyzetű. Ez egyrészt az egyedüli olyan ma is működő állami javítóintézet, amely eredetileg egyházi alapítású, másrészt az egyedüli olyan javítóintézet Magyarországon, amely tiszta profillal működik, csak letartóztatásba helyezett fiatalkorúakat (fiúkat) fogad. 3 A javítóintézetekről és a fiatalkorú bűnelkövetésről számos tudományos megalapozottságú, túlnyomórészt jogi, jogtörténeti, büntetéstörténeti és szociológiai munka született, ugyanakkor megállapítható, hogy – annak ellenére, hogy a bűnelkövető fiatalkorúak számára kiszabott intézkedések pedagógiai szempontúak – a fiatalkorú bűnelkövetőkkel foglalkozó javítóintézeti pedagógusok témaköre – ahogy erre Hegedűs Judit is rámutat (Hegedűs J. , 2010a) – neveléstudományi megközelítésből eddig kevéssé kutatott.