A javítóintézetek kialakulásának és fejlődésének társadalmi-történeti háttere, helyzete napjainkban a javítóintézeti pedagógusok aspektusából, különös tekintettel a Budapesti Javítóintézetre
Abstract
A nevelés és a társadalom szorosan összefonódnak, hiszen minden társadalom számára
létkérdés, hogy a felnövekvő új generációk, képesek lesznek-e elsajátítani az együttélés
szabályait és normakövető, hasznos tagjaivá válnak-e a társadalomnak.
A fiatalkorúak kriminalizálódásának jelenségére az európai társadalmakban az újkortól
kezdődően specifikus válasz született és megjelent a javítóintézet intézménye. Ez országonként
és történelmi korszakonként is eltérő formával és tartalommal működött, de a fejlett európai
országokban – ideértve Magyarországot is – már mintegy másfél évszázada ez az intézmény
kínál megoldást erre a sajátos társadalmi kihívásra.
A társadalom viszonylag keveset tud a javítóintézetekről és a javítóintézetbe került
fiatalkorú bűnelkövetőkről, még kevésbé ismert ugyanakkor az a munka, amit a neveltekkel a
nevelők végeznek. A javítóintézetekben dolgozó pedagógusokról a társadalom nem rendelkezik
információkkal. Disszertációmban a korrekciós nevelés intézményhálózatának a fejlődése
mellett kifejezetten a javítóintézeti pedagógusok ezidáig kevésbé kutatott közösségének a
profilját kívántam elkészíteni. E célból vizsgáltam ezen speciális csoport pályaválasztásának
körülményeit, pályaelégedettségét, valamint azt, hogy hogyan gondolkodnak munkájukról, a
neveltekről és önmagukról. Célom az volt, hogy képet adjak egy olyan világról, amely sokak
számára ismeretlen vagy sztereotipizált. A téma vizsgálata azért is fontos, mert pontosabb képet
nyújthat a javítóintézeti pedagóguspályáról, ami segítségére lehet a pályaválasztás előtt álló
fiataloknak, és növeli annak az esélyét, hogy a megfelelő személyek kerüljenek a pályára.
Az, hogy a társadalomnak kevés információ áll rendelkezésére a javítóintézetek világáról
az intézmények zárt alapjellegéből is fakad. A kívülállók számára kevés lehetőség nyílik
betekintésre, és ez a zárt jelleg a kutatói munkát is nehezíti. Esetemben a Budapesti Javítóintézet
részéről tapasztalt nyitottság és támogató hozzáállás tette lehetővé az interjúk elkészítését és
jelen disszertáció megszületését. Az általam vizsgált pedagógusok munkahelye az egyik
legrégebbi magyarországi javítóintézet, amely több értelemben is speciális helyzetű. Ez
egyrészt az egyedüli olyan ma is működő állami javítóintézet, amely eredetileg egyházi
alapítású, másrészt az egyedüli olyan javítóintézet Magyarországon, amely tiszta profillal
működik, csak letartóztatásba helyezett fiatalkorúakat (fiúkat) fogad.
3
A javítóintézetekről és a fiatalkorú bűnelkövetésről számos tudományos megalapozottságú,
túlnyomórészt jogi, jogtörténeti, büntetéstörténeti és szociológiai munka született, ugyanakkor
megállapítható, hogy – annak ellenére, hogy a bűnelkövető fiatalkorúak számára kiszabott
intézkedések pedagógiai szempontúak – a fiatalkorú bűnelkövetőkkel foglalkozó javítóintézeti
pedagógusok témaköre – ahogy erre Hegedűs Judit is rámutat (Hegedűs J. , 2010a) –
neveléstudományi megközelítésből eddig kevéssé kutatott.