Mindenki tud rajzolni: A közlésvágy, a belső látás és a szabadság

Abstract

Festőművészként, pedagógusként 2006 óta új utakat kerestem a rajzpedagógiában. Valójában már akkor és anélkül kutattam, amikor még nem tudatosult bennem szakmai útkeresésem kutatás volta. Az alternatívák feltérképezésének és megvalósításának eredményeképpen utóbb aztán Moizer Zsuzsa szerzőtársammal 3 könyvet publikáltam, melyek magyar, angol, görög, francia, kínai és orosz nyelven jelentek meg (Barabás és Moizer, 2012, 2015, 2016, 2018, 2019, 2021), és amelyeknek címei is utalnak a következtetéseimet megfogalmazó gondolatokra. Csak jóval a könyvek megjelente után vált számomra nyilvánvalóvá, hogy a bennük foglalt út lehetne DLA dolgozatom témája, dokumentálva a kiinduló problémafelvetésekből a kitekintésen keresztül a könyvek elkészítéséig és a könyvek tartalmának kipróbálásig ívelő folyamatot. Így jelen dolgozatomban azt a múltbeli alkotói és könyvszerzői folyamatot igyekszem feltárni, amelyben festészeti-alkotói és pedagógiai munkásságom összekapcsolódhatott és könyvek készítéséhez vezetett. A feltárási módszerem kettős: a Bevezetésben vázolt festészeti alapállásom introspektív, önreflexív és reflexív mozzanataira építem fel a további fejezetekben tömören körüljárt, a könyveinkhez vezető önismereti, pedagógiai utam lépéseit a retrospekció segítségével.