Mindenki tud rajzolni: A közlésvágy, a belső látás és a szabadság
Abstract
Festőművészként, pedagógusként 2006 óta új utakat kerestem a rajzpedagógiában. Valójában
már akkor és anélkül kutattam, amikor még nem tudatosult bennem szakmai útkeresésem
kutatás volta. Az alternatívák feltérképezésének és megvalósításának eredményeképpen utóbb
aztán Moizer Zsuzsa szerzőtársammal 3 könyvet publikáltam, melyek magyar, angol, görög,
francia, kínai és orosz nyelven jelentek meg (Barabás és Moizer, 2012, 2015, 2016, 2018, 2019,
2021), és amelyeknek címei is utalnak a következtetéseimet megfogalmazó gondolatokra.
Csak jóval a könyvek megjelente után vált számomra nyilvánvalóvá, hogy a bennük
foglalt út lehetne DLA dolgozatom témája, dokumentálva a kiinduló problémafelvetésekből a
kitekintésen keresztül a könyvek elkészítéséig és a könyvek tartalmának kipróbálásig ívelő
folyamatot. Így jelen dolgozatomban azt a múltbeli alkotói és könyvszerzői folyamatot
igyekszem feltárni, amelyben festészeti-alkotói és pedagógiai munkásságom
összekapcsolódhatott és könyvek készítéséhez vezetett.
A feltárási módszerem kettős: a Bevezetésben vázolt festészeti alapállásom introspektív,
önreflexív és reflexív mozzanataira építem fel a további fejezetekben tömören körüljárt, a
könyveinkhez vezető önismereti, pedagógiai utam lépéseit a retrospekció segítségével.