A Szekszárdi borvidék árutermelő borászatai a rendszerváltást követően
Abstract
A Szekszárdi borvidék Magyarország egyik kis területű (2100 ha), de nagy múltú történelmi borvidéke. Területéhez napjainkban tizenöt település és ezek határrészei tartoznak. Az itt élő népesség életében az állattenyésztésen és földművelésen kívül a szőlőnek és a bornak mindig kiemelkedő szerepe volt. A bortermelés és -eladás fontos megélhetési forrásnak számított, és a legfőbb jövedelemkiegészítő funkciót töltötte be az évszázadok folyamán. Nem mellesleg a szőlőbirtok a társadalmi beilleszkedés eszköze volt, ami sajátos „tősgyökeres” öntudatot adott az egykori települések lakóinak.
A rendszerváltás (1989) óta eltelt harminc évben a korábban Csipkerózsika-álmát alvó Szekszárdi borvidék borászai egyre hangsúlyosabb szerephez jutottak a helyi, majd az országos híradásokban. A média és a marketing hatására – szekszárdiként – én is egyre nagyobb figyelmet szenteltem a borászatok kialakulásának és fejlődésének. Tíz évvel ezelőtt öt borászcsaláddal foglalkoztam, akiknek szekszárdi származását és történetét a 18. századig lehetett visszavezetni. Ez a tény – Szekszárd gazdaság- és társadalomtörténetében elfoglalt jelentős szerepük két-három évszázadon keresztül – napjaink marketingtevékenységének egyik kulcsfontosságú elemévé vált. Így a témával kapcsolatos alapkutatás a különböző családtörténetek feltárásával indult (eredetük, vagyoni helyzetük, házassági-rokoni kapcsolatrendszerük). Ehhez – az elbeszélt családi történeteken túl – főként levéltári forrásokat használtam fel. Tehát a kutatás első időszakát az újkori társadalmi, gazdasági vizsgálatok határozták meg, melyek a történeti néprajz irányzatába illeszkedtek. A kezdeti együttműködés lehetőséget teremtett számomra a borászcsaládokkal való megismerkedésre és szorosabb munkakapcsolat kialakítására.
A velük készített interjúk és beszélgetések hatására bontakozott ki előttem a Szekszárdi borvidék borászainak egy tevékeny, aktív, részben zárt csoportja, melyet a kutatás során a borászok árutermelő (vezető) rétegének neveztem el. Gazdasági megerősödésük, aktív társadalmi szerepvállalásuk, közösséggé formálódásuk fokozatosan ment végbe, aminek folyamatát – a szereplőkkel történő tartós kapcsolatoknak köszönhetően – egy idő után feltérképezhetőnek véltem. Disszertációmban megpróbálom bemutatni, hogy e csoport tagjai az elmúlt harminc évben hogyan, milyen gazdasági döntések mentén váltak a ma ismert nagynevű borászatok vezetőivé. Az őket ért kihívások bemutatásához és válaszlépéseik megértéséhez elengedhetetlen volt a mindenkori agrárpolitikai tényezők feltárása és értékelése is. A borászok döntései nemcsak saját gazdaságuk fejlődését befolyásolták, hanem hatással voltak a borvidék jövőjére is. Ezért a cégek megalapítása és működtetése – indirekt módon – megmutatja a borvidék átalakulásának irányát is, ami szintén a kutatás részét képezte. Jelen dolgozat tehát változásvizsgálat és állapotrajz és is egyben. Egyrészt megkísérli feltárni azokat a helyi, tehát belső, és felülről érkező, tehát külső okokat és folyamatokat, melyek hatására a borvidék szereplői idáig eljutottak, másrészt megpróbálja összefoglalni a borászok – és rajtuk keresztül a borvidék – jelenlegi helyzetét is. Bár a kutatás során – az időkeret megváltozása miatt – az antropológiai jelleg (új forráscsoportok, új módszerek) előtérbe került, a dolgozat fókuszában továbbra is a társadalmi, gazdasági vonatkozású kérdések álltak.
Ennek oka, hogy
A témaválasztás kapcsán a történeti múlthoz való viszonyra is ki kell térni. Mivel jelen írás időben az elmúlt harminc év eseményeiről és a borvidék fejlődési irányát meghatározó borászokról szól, a bevezetőben eltekintettem a borvidék kétezer éves történetének felvázolásától. Természetesen a történelmi előzmények „hiánya” nem jelenti ezek mellőzését. A jelenkori folyamatok elemzése közben azokat a történelmi tényezőket, melyek napjaink vizsgált jelenségeire hatással voltak, részletesen bemutattam a disszertáció megfelelő fejezeteiben.