Posztantropocentrikus múzeumok? Elmélkedés az európai etnológiai múzeomok lehetséges jövőiről
Abstract
Disszertációm az európai etnológiai múzeumok lehetséges jövőivel foglalkozik a 2020-as évtől globálisan tapasztalható és kulmináló társadalmi, gazdasági és környezeti válság tükrében. Miközben az európai múzeumok környezete is globális méretű problémákkal küzd, a múzeumok maguk is belső válsággal néznek szembe. Mint etnológiai és/vagy társadalmi intézmények, az esettanulmányokban bemutatott európai múzeumok próbálnak reagálni a környezetüket és egyben saját működésüket terhelő kihívásokra, miközben igyekeznek megfogalmazni mibenlétüket és formálni jövőjüket. Mind olyan új múzeumokat vizionálnak, amelyek megfelelnek a társadalom – a történeti múzeumokhoz képest – újfajta elvárásainak és egyben hasznos szereplői lehetnek a 21. század társadalmának. A dolgozat végén ilyen lehetséges jövőképeket mutatok be, majd magam is felkínálok egyet, amely a bolygó környezeti válságával analógiában már egy poszt-antropocentrikus világ múzeumáról spekulál. Dolgozatomat a cselekvő-hálózat elmélet, szűkebben a dolgok parlamentje gondolkodásmódok alkalmazásával írtam meg, amelyeket alkalmasnak tartok és javaslok a 21. századi európai etnológiai múzeumok lehetséges jövőiről szóló vita, gondolkodás, ábrándozás, rettegés és spekuláció szemléletmódjaként használni.