MOTIVÁLATLANOK, VAGY ROSSZUL MOTIVÁLUNK? A tanulási motiváció vizsgálata a 9-11. évfolyamra járó szakképző iskolások körében
Abstract
A társadalmi fejlődés központi kérdése, hogy a felnövekvő generáció megismerje az előző
nemzedékek által felhalmozott tudást, tapasztalatot, mert ez adja az alapját a további
fejlődésnek. A 20. század második felétől az eddiginél még nagyobb tudományos és technikai
fejlődésnek vagyunk szemtanúi. Amennyiben az oktatás csupán a régi tudás átadására
törekszik, és nem készíti fel a fiatalokat a gyors változásokhoz való alkalmazkodásra, nem tudja
betölteni társadalmi funkcióját. A szakképző iskolákba egyre kevesebb és gyengébb képességű
diák kerül be. A motiválatlan tanuló nem válik jó szakemberré. A munkaerőpiac azonnal
alkalmazható, naprakész tudást vár el azoktól, akik a munka világába lépnek. Ma már a
megszerzett tudás nem egy életre szól, és csak az tudja biztosítani munkaerőpiaci stabilitását,
aki kész és képes a megújulásra, aki hajlandó alkalmazkodni az elvárásokhoz, továbbképezi
magát, vagy átképzésen vesz részt, lépést tart a technológiai fejlődéssel. A felnövekvő
generáció már nem tanítható meg mindarra a tudásra, amire élete végéig szüksége lehet, ezért
az iskolák feladata, hogy a diákok olyan kompetenciákra tegyenek szert tanulmányaik során,
amelyek a mindenkori technikai újdonságok, illetve az újonnan megjelenő szakmák elsajátítását
lehetővé teszik (Sütő, 2019).
Régóta foglalkoztatja a pedagógusokat az a kérdés, hogyan lehet a tanulók érdeklődését
felkelteni, a tanulás iránti elkötelezettségüket fokozni. Mi ösztönzi az egyes diákokat a minél
jobb tanulmányi eredmény elérésére, szemben másokkal, akik csupán a tanulás elkerülésére
törekszenek. A szakképző iskolában oktatók gyakran szembesülnek azzal a ténnyel, hogy a
velük szemben, az iskolapadban ülő diákok egy része nem akar a tanórai feladatokban részt
venni, nem akar tanulni. Az iskolai eredményesség szempontjából kardinális kérdés, milyen
faktorok hatnak a tanulási motivációra, hogyan növelhető az oktatás hatékonysága. A tanulók
nem jellemezhetők a motiváció meglétével vagy teljes hiányával. Minőségi különbségek
vannak abban, hogyan válnak a tanulók motiválttá, és ezek a különbségek jelentősen
befolyásolják a teljesítményüket.
A kutatók és a pedagógusok már régóta igyekeznek megoldást találni a fenti problémákra,
azonban az eredmények még váratnak magukra. A változások csak a kutatók, pedagógusok,
diákok alkotta triász közös összefogásával valósíthatók meg. Ehhez szükségesek, hogy a
kutatási eredmények mentén haladva a mindennapi oktatásban is megvalósuljanak azok a
tevékenységek, amelyek megoldást jelenthetnek a problémára.
A fentiek jelentették a kiindulási pontot, hogy elkezdjük a tanulási motivációt kutatni, a
formáit, forrásait, a befolyásoló tényezőket. A szakirodalom tanulmányozása mellett a
szakképző iskolásokat helyeztük a kutatás középpontjába. Azokat a diákokat, akiket a
munkaerőpiac a szakmai vizsga letétele után vár, hogy szakember utánpótlását biztosítsa. Ezek
a diákok nem jutottak be a szakgimnáziumba, néhány esetben kötelezően beiskolázták őket
valamelyik szakmára, gyakran hátrányos helyzetűek.