Gyermek - kultúra - pedagógia
Abstract
A gyermekkultúra kutatása évtizedes múltra tekint vissza a Pécsi Tudományegyetem
Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kara, illetve jogelődjei életében. Az
egyes területeken elért korábbi eredmények és a közös gondolkodás alapján 2011-ben
megalakult a Gyermekkultúra Kutatócsoport. A kiindulópontot a gyermekkultúra pedagógiai
megközelítése adta. Szakmai eszmecserékben több, a kultúrához és azon belül is a
gyermekkultúrához kapcsolódó átfedést találtunk a pedagógusképzés egyes területeinek
tartalmában. Nem elégedtünk meg a szűken értelmezett tananyaggal, hanem azt kulturális
kontextusba helyeztük az oktatás során. A hallgatókat is bevontuk a témák feldolgozásába,
amely hasznosnak bizonyult a képzésben. Ez a megoldás egyúttal nagy aktivitást váltott ki,
hiszen a kulturális háttér érthetőbbé, érdekesebbé tette a tanagyagot, és a saját tapasztalatai
alapján mindenki érzékenyen reagált. Hasonlóan néhány korábbi kutatásunkhoz, ez a folyamat
és annak szakmai hatása pedagógiai innovációvá vált.
A fejlesztés már az első időszakban sem csak az elméleti, hanem a módszertani, illetve
a tantárgypedagógiai képzésben is megvalósult. A közös szemlélet megerősített bennünket
abban, hogy jó úton járunk. A vonatkozó szakirodalom áttekintésekor számos releváns forrást
találtunk, vagyis több kutató a miénkhez hasonló álláspontra jutott a kérdéskör
tanulmányozásakor. Többek között a kecskeméti Magyar Gyermekkultúra Módszertani
Központ és a kaposvári gyermekirodalmi kutatások is ebbe a körbe tartoznak. Egyrészt a
kutatásokat, publikációkat dolgoztuk fel, másrészt a pedagógiai tartalmak kapcsolódásait
kerestük. A magyarországi szakirodalmi alapok feltárásában Trencsényi László írásai kiváló
alapot kínáltak, aki maga is kapcsolódott a munkánkhoz (Trencsényi 2013).
A sikeres innovációhoz az is hozzájárult, hogy holisztikus szemlélet alapján
gondolkodtunk a gyermekkultúráról. Ennek hozadéka – a tudomány-, illetve művészeti
területek speciális kutatása mellett – a komplex és integrált tartalmak jelentőségének a
felismerése volt. Így került előtérbe a témaközpontú tanulás, a projektmódszer és a drámajáték.
Elkezdődött a tantárgyak fejlesztése egyrészt kutatómunkával, valamint a
szakemberekkel, szakmai közösségekkel történő kapcsolatfelvétellel. Először a belső szakmai
körünkben mutattuk be az új személetünket a 2011-es konferenciánkon (Bús 2011), majd
kibővítettük a kutatócsoportot hazai és külföldi kollégákkal. Ennek eredményeként 2013-ban
országos konferencián mutatkoztunk be, és kiadtuk a „Tanulmányok a gyermekkultúráról”
című első kötetünket (Bús 2013), amely jelentős visszhangot váltott ki szakmai körökben
(recenziók és hivatkozások), és hasonló tevékenységre inspirált másokat is.
Külföldi kapcsolatainkban is elkezdődött a téma szakmai fórumokon történő előadása,
megtárgyalása, amelyet segített a magyar kultúrába történő beágyazottság. A nyitrai magyar
nyelvű egyetemi pedagógusképzésben, a csíkszeredai és a szlovéniai magyar kollégák
pedagógus továbbképzésében is hasznosult a munkánk. Ugyanakkor az egyetemes kultúra
kutatása is megkezdődött a német és az angol nyelvű források feltárásával, kapcsolatok
keresésével, továbbá ebbe a gondolkodásba kapcsolódott be a magyarországi nemzetiségi
gyermekkultúra kutatása is, amely már e folyamat előzményeként is megjelent (Bús–Klein
2007).