A nők olvasóvá nevelése a reformkori Magyarországon

Abstract

A 18. század végén az irodalmi élet, az olvasóközönség összetétele gyökeresen megváltozott, s a korábbiakban sosem tapasztalt növekedésnek indult. Ezekben az évtizedekben jelentek meg a nők, a gyerekek és az alsóbb társadalmi rétegek az olvasóközönség soraiban. A szakirodalom a századfordulóra teszi az olvasás forradalmának időszakát. Az újfajta olvasóközönség újfajta igényeket vonzott magával, mindez pedig gyakorta (nem is oly látatlanul) politikai és/vagy nemzeti érdekekkel is összefonódott. Az olvasás kérdése számos tényező miatt került az érdeklődés és a közéleti diskurzus szervező témájává. A felvilágosodás eszméi, a nevelésügy fókuszba emelkedése magával vonzotta az alfabetizáció kezdeteit. Egyre többen tudtak olvasni, az ipari forradalom vívmányai pedig lehetővé tették, hogy az olvasnivaló el is ju(tha)sson a közönséghez. Az új nyomtatási technika nem csupán a könyvkiadás terén hozott fellendülést, a lap- és folyóirat-kiadás szintén virágkorát élte. A tematikus lapok megteremtették az irodalom, szépirodalom széles körökhöz való eljutását, de hasábjaikon a tudomány, a felvilágosodás eszméi és politikai jellegű írások is helyet kaptak. Mindezen változások az olvasás forradalmával egységben egyfajta olvasói dühöt, az olvasás iránti szenvedély jelenségét váltották ki. A korszak gondolkodói – felismerve az ebben rejlő veszélyforrásokat – mind többször értekeztek a megfelelő, lelket emelő, elmét pallérozó olvasmányok megválasztásáról, emellett pedig olyan irodalmi/divatlapok is napvilágot láttak, melyek olvasásra ajánlott műveket közöltek. Az olvasóvá nevelés folyamata tehát nem csupán intézményi szinten, a betűvetés és olvasás elsajátításában rejlett, hanem egy sokkal szélesebb spektrumon, a közéleti diskurzus egészét behálózva. A sajtótermékek a nevelés fórumává váltak. 3 A doktori értekezés az olvasóvá nevelés jelenségét a hosszú 19. század első felében, nevelés- és művelődéstörténeti szempontból vizsgálja női perspektívában. A téma sokrétűsége miatt a vizsgálat fókusza – a 18-19. század fordulója változásainak figyelembevételével – a reformkori Magyarországra összpontosul. A kutatás a nők olvasóvá nevelése mellett szemléltetni kívánja a korszak nőnevelés-történeti helyzetét, a női művelődés lehetőségeit és – részben – a nők irodalmi szerepvállalásának színtereit. A kutatás célja, hogy a választott források bevonásával és elemzésével hozzájáruljon a nőnevelés-történeti, olvasástörténeti, hungarológiai és társadalomtörténeti kutatások horizontjának, s az interdiszciplinaritás hídjainak szélesítéséhez.