A nők olvasóvá nevelése a reformkori Magyarországon
Abstract
A 18. század végén az irodalmi élet, az olvasóközönség összetétele
gyökeresen megváltozott, s a korábbiakban sosem tapasztalt növekedésnek
indult. Ezekben az évtizedekben jelentek meg a nők, a gyerekek és az alsóbb
társadalmi rétegek az olvasóközönség soraiban. A szakirodalom a
századfordulóra teszi az olvasás forradalmának időszakát. Az újfajta
olvasóközönség újfajta igényeket vonzott magával, mindez pedig gyakorta
(nem is oly látatlanul) politikai és/vagy nemzeti érdekekkel is összefonódott.
Az olvasás kérdése számos tényező miatt került az érdeklődés és a
közéleti diskurzus szervező témájává. A felvilágosodás eszméi, a nevelésügy
fókuszba emelkedése magával vonzotta az alfabetizáció kezdeteit. Egyre
többen tudtak olvasni, az ipari forradalom vívmányai pedig lehetővé tették,
hogy az olvasnivaló el is ju(tha)sson a közönséghez. Az új nyomtatási
technika nem csupán a könyvkiadás terén hozott fellendülést, a lap- és
folyóirat-kiadás szintén virágkorát élte. A tematikus lapok megteremtették az
irodalom, szépirodalom széles körökhöz való eljutását, de hasábjaikon a
tudomány, a felvilágosodás eszméi és politikai jellegű írások is helyet kaptak.
Mindezen változások az olvasás forradalmával egységben egyfajta olvasói
dühöt, az olvasás iránti szenvedély jelenségét váltották ki. A korszak
gondolkodói – felismerve az ebben rejlő veszélyforrásokat – mind többször
értekeztek a megfelelő, lelket emelő, elmét pallérozó olvasmányok
megválasztásáról, emellett pedig olyan irodalmi/divatlapok is napvilágot
láttak, melyek olvasásra ajánlott műveket közöltek. Az olvasóvá nevelés
folyamata tehát nem csupán intézményi szinten, a betűvetés és olvasás
elsajátításában rejlett, hanem egy sokkal szélesebb spektrumon, a közéleti
diskurzus egészét behálózva. A sajtótermékek a nevelés fórumává váltak.
3
A doktori értekezés az olvasóvá nevelés jelenségét a hosszú 19. század
első felében, nevelés- és művelődéstörténeti szempontból vizsgálja női
perspektívában. A téma sokrétűsége miatt a vizsgálat fókusza – a 18-19.
század fordulója változásainak figyelembevételével – a reformkori
Magyarországra összpontosul. A kutatás a nők olvasóvá nevelése mellett
szemléltetni kívánja a korszak nőnevelés-történeti helyzetét, a női művelődés
lehetőségeit és – részben – a nők irodalmi szerepvállalásának színtereit. A
kutatás célja, hogy a választott források bevonásával és elemzésével
hozzájáruljon a nőnevelés-történeti, olvasástörténeti, hungarológiai és
társadalomtörténeti kutatások horizontjának, s az interdiszciplinaritás
hídjainak szélesítéséhez.