Cigány gyerekek integrációja az oktatáspolitikai döntések tükrében

Abstract

A katolikus egyház oktatásával kapcsolatos szakirodalmakat olvasva láthatjuk, hogy a katolikus egyház az oktatásban betöltött évszázados múltja során, általában a jobb társadalmi státuszú családok gyermekeinek nevelését vállalta fel, nem mellékesen figyelve arra, hogy ideológiailag is kötődés legyen a család részéről a vallás irányába. A 2011.évi oktatási centralizációt követően az állam, önkormányzatok és az egyház(-ak) közötti megállapodásként, a katolikus egyház (és szervezetei) több olyan korábbi önkormányzati iskolákat vettek át fenntartóként, ahol feltételezhetően többségében tanulnak hátrányos helyzetű és/vagy cigány gyerekek. A korábbi szociológiai szakirodalmak (Csongor 1991, Forray 1998, Havas-Kemény-Liskó 2000) bizonyították, hogy a cigány többségű iskolák minőségileg rosszabb színvonalon működnek, a gyerekek - ha be is fejezik az általános iskolai tanulmányaikat - kibuknak a középiskola rendszeréből (amelyek sokszor csak piacképtelen szakmákat adó szakiskolákat jelentenek). A 2017 és 2018 között zajló empirikus kutatásom fő célja az volt, megvizsgáljam, hogy az egyházi átvétel jelentett –e minőségi (és egyéb más) javulást a – feltételezhetően- cigány többségű általános iskolák esetében.