Cigány gyerekek integrációja az oktatáspolitikai döntések tükrében
Abstract
A katolikus egyház oktatásával kapcsolatos szakirodalmakat olvasva láthatjuk, hogy a katolikus
egyház az oktatásban betöltött évszázados múltja során, általában a jobb társadalmi státuszú családok
gyermekeinek nevelését vállalta fel, nem mellékesen figyelve arra, hogy ideológiailag is kötődés
legyen a család részéről a vallás irányába. A 2011.évi oktatási centralizációt követően az állam,
önkormányzatok és az egyház(-ak) közötti megállapodásként, a katolikus egyház (és szervezetei) több
olyan korábbi önkormányzati iskolákat vettek át fenntartóként, ahol feltételezhetően többségében
tanulnak hátrányos helyzetű és/vagy cigány gyerekek. A korábbi szociológiai szakirodalmak (Csongor
1991, Forray 1998, Havas-Kemény-Liskó 2000) bizonyították, hogy a cigány többségű iskolák
minőségileg rosszabb színvonalon működnek, a gyerekek - ha be is fejezik az általános iskolai
tanulmányaikat - kibuknak a középiskola rendszeréből (amelyek sokszor csak piacképtelen szakmákat
adó szakiskolákat jelentenek). A 2017 és 2018 között zajló empirikus kutatásom fő célja az volt,
megvizsgáljam, hogy az egyházi átvétel jelentett –e minőségi (és egyéb más) javulást a –
feltételezhetően- cigány többségű általános iskolák esetében.