Tudományterületek találkozása : Köszöntő kötet Muráth Judit tiszteletére

Abstract

Szerkesztők: Fata Ildikó; Fischer Márta | További szerzők: Eőry Vilma; Dobos Csilla; Fata Ildikó; Hollós Zita; Kriston Renáta; Magay Tamás; Sárvári Judit; Csák Éva; Mátyás Judit; Misad Katalin; Seidl-Péch Olívia; Szöllősy Év; Dróth Júlia; Fischer Márta ; Klaudy Kinga; Galinski, Christian; Arató Balázs; Schmitz, Klaus-Dirk | Cím: Tudományterületek találkozása Alcím: Köszöntő kötet Muráth Judit tiszteletére | Megjelenési adatok: Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Pécs, 2021. | ISBN: 978-963-429-642-3 --- Különös megtiszteltetés és még nagyobb öröm számomra, hogy a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar dékánjaként a Kar egyetemi magántanára, dr. Muráth Ferencné Péntek Judit életműve előtt, 75. születésnapja alkalmából tisztelgő kötet felelős kiadója lehetek. Tanárnőnek, Juditnak, ugyanis emberileg igazán sokat köszönhetek, egykori tanítványaként és későbbi munkatársaként egyaránt. Muráth Tanárnő szakmai pályafutásának nagyszerű és valóban sokoldalú eredményeit nálamnál hivatottabb munkatársak méltatják e kötet hasábjain közvetlenül – és talán még többen közvetve, akik saját kutatásaik során építkeznek, és folyamatosan meríteni tudnak abból, amit ez az életmű kínál. Tanárnő hihetetlenül következetes, alapos és szorgalmas építőmunkával, emellett az élet némelykor cudar nehézségeit is mindig áthidalni képes, élet- és emberszeretetet sugárzó, bámulatra méltó személyes derűvel érte el, hogy ilyen sokan és ilyen mélyen kötődnek hozzá. Ez rendkívül szép és igazán figyelemreméltó eredmény egy olyan világban, ahol oly sok minden vált mára felszínessé, kapkodásunk, állandósult időhiányunk, folyamatosan újra és újra definiálódó aktuális törekvéseink, mindennapi céljainknak rutinszerűen áldozatává váló ideáink közepette. E kötet szerzői mind irigyelhetik magukat, hogy Tanárnő általuk megismert aurájába lépve az emberhez valóban méltó tempóban van módjuk elmélkedni, szorgoskodni, vagy újabb, aprónak tűnő, de nélkülözhetetlen darabot hozzátenni a nagy közös tudáskincshez. Amit valóban én tehetek hozzá a köszöntőkhöz, azok persze leginkább a személyes emlékek. Nagyrészt Muráth Tanárnőnek köszönhetem, hogy a nyolcvanas évek vége felé közgazdász hallgatóként sikerült tisztességes szinten elsajátítanom a német nyelvet, és hogy szakfordító végzettségem nyomán elmondhatom, van nekem egy rendes, becsületes szakmám, melyből akkor is meg tudnék élni, gondoskodni tudnék a családomról, ha fenekestül változna is meg velem a világ. Nem lenne ez így, ha egykor nem figyel oda Tanárnő, és abban a félévben, amikor valamelyest elveszítettem a tanulás fonalát, nem emlékeztetett volna rá a jól megérdemelt elégséges jeggyel épp időben, hogy merre találhatnék vissza ahhoz. Utóbb tudható, ez sikerült, és az egyik legjobb eredményt tudtam végül felmutatni a záróvizsgák idejére a csoporttársaim között. Pár évvel később, kispénzű ifjú egyetemi oktatóként jó párszor nyílt alkalmam némi mellékest keresni tolmácskodással, sőt egy komplett szakkönyv fordításával is. Máig jól emlékszem azokra a tanórákra – a jogi kari épületrészben elhelyezkedő nyelvi laborban –, melyek során tanárnő mindent, de tényleg mindent megtett azért, hogy az akkor elérhető legjobb technikát bevonva sajátíthassuk el a szakfordítás igazán kihívásteli, de sikerélményekkel is kecsegtető fortélyait. Micsoda szép gesztusa a sorsnak, hogy ugyanazt a tantermet épp az idei évben tudtuk egy alapos felújítást követően átadni – de most már birtokba és nem csupán kölcsönbe – a közgazdász hallgatóinknak...