A digitális kultúra oktatásának fogalmi tisztázásai, kívánatos propedeutikai megalapozása

Abstract

Szerző: Véghelyi Péterné | Cím: A digitális kultúra oktatásának fogalmi tisztázásai, kívánatos propedeutikai megalapozása [DOI 10.15170/PTE.BTK.NTI.DOL.2021-01] | Megjelenési adatok: In: Kéri Katalin (szerk.): Digitális és online lehetőségek, jó gyakorlatok a tanári munkában és a neveléstudományi kutatásokban : Osztatlan tanár szakos hallgatóknak és gyakorló pedagógusoknak. PTE BTK Neveléstudományi Intézet – „Oktatás és Társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola, Pécs, 2021. [ISBN (pdf) 978-963-429-639-3 ; DOI 10.15170/PTE.BTK.NTI.DOL.2021] 5-17. o. --- A Nemzeti Alaptanterv kerettantervi módosítási igényei abból a felismerésből születtek meg, hogy a gyermekeket minél hamarabb meg kell ismertetni a digitalizáció eszközrendszerével abból a célból, hogy a digitális kultúra elnevezésű tantárgy keretein belül őket az információs társadalom kihívásaira felkészítsük. Előadásomban az antik filozófiából kölcsönöztem a propedeutika kifejezést, mely előtanulmányt, elővételezett ismeretek meglétét jelenti. Ebben az értekezésben ez olyan ismereteket takar, mely elsősorban a digitális fogalomtisztázást, a fogalmak helyes megértését, és alkalmazását jelenti, azaz amelyek ismerete nélkül a digitális oktatásról érdemben nem beszélhetünk. A digitális oktatást szervezők számára nagyon komoly kérdés, hogy mit tartalmazzon a digitális kultúra elnevezésű új tantárgy, és annak megragadása, hogy mi fogja garantálni azt, hogy az oktatási színtereken értékközvetítést, és nem további értékdevalválódást fog okozni a digitális kultúra tudományos ismeretközlésben való létjogosultságának elismerése. A vizsgálat oka az a tény, hogy a tapasztalatok szerint a gyerekek jóval előbb találkoznak a digitális technológiával, mintsem, hogy képessé válnának a tudatos értékválasztásra. A technológia alatt a technikai eljárások, és módszerek elméletét értem. Az új nemzedék tagjai — nézőpontom szerinti értelmezésben — azonban nem a digitális technológia fejlődésével, sokkal inkább a digitális eszközök fejlődésével szocializálódnak együtt, mely eszközök használata számukra természetes, ám nincsenek tisztában azok működési elveivel. A szakemberek ezt a jelenséget digitális analfabetizmusnak nevezik, mely jelenség — a kompetenciafejlesztés relevanciáját szem előtt tartva az oktatásban —, rámutat arra, hogy a gondolkodás fejlesztésére kínálkozó valós digitális kultúra átadása nem tud megvalósulni. Mi az oka annak, hogy az IKT-használat során az alkalmazók, és igénybe vevők részéről egyaránt a digitális, kompetenciaalapú funkcionális deficit jelenségét tapasztalhatjuk?