Balkán füzetek, 10 (2020)

Abstract

Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: Antalya, Anatólia, napnyugta, napkelte --- Immár idestova 17 éve, hogy útjára indítottuk a Balkán Füzetek periodikát azzal a céllal, hogy támogassuk a Balkánnal kapcsolatos tanulmányokat folytató hallgatók ismeretszerzését. 2010-ig kilenc szám jelent meg, melyek között az oktatási céllal íródottak mellett megjelentek az ismeretterjesztők is, majd szépen lassan elmaradtak a kéziratok. A megváltozott publikációs szokások miatt mindannyian a folyóirat-cikkekre helyeztük a hangsúlyt, átalakult a sorozatot gondozó intézmény oktatási struktúrája is és persze az ismeretszerzés jelentős része is a papírról a virtuális térbe vándorolt. Úgy tűnt egy évtizeddel ezelőtt, hogy a Balkán Füzetek csendben távozik közülünk. Jelen, akár jubileuminak is tekinthető, 10. számmal szeretnénk új életet lehelni a periodikába, egyben kicsit megpróbáljuk azt újrapozícionálni is. Megtartanánk oktatási és tudományos-ismeretterjesztő jellegét, ugyanakkor, ahogy jelen írás is mutatja, beemelnénk az esszét, mint műfajt is a publikálandó tartalmak közé. Ezalatt jelen kiadvány esetében nem feltétlenül tudományos (bár hozzáértő, kiművelt emberfők által jegyzett), nem is oktatási (bár arra is használható) inkább elmélkedéseket, tapasztalatokat, véleményeket tartalmazó hosszabb-rövidebb, de mindenképpen a tágabb Balkánnal, Dél-kelet Európával és annak kapcsolati tereivel foglalkozó írásokat értünk. A területi fókusz tehát marad, az érdeklődési kör (tértudományok, történettudomány, társadalomtudományok, tudománytörténet...) sem változik, csak a műfaji kereteket tágítjuk ki. Jelen szám szerzői, Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor a szociológia és a kulturális antropológia világából érkezve mutatják be és értelmezik anatóliai élményeiket. A lektori felkérésünket elfogadó Vásáry István akadémikus szavaival élve: Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor esszéjének “...központjában Törökország áll, melynek tapasztalati ismeretét évtizedeken át folytatott, az országot keresztül-kasul szelő, hosszabb-rövidebb utazásaik alatt halmozták fel. De a két szerző nem egyszerű turista, aki benyomásait olvasható, szép magyar nyelven megírta, hanem jól ismert szociológus tudósok, akik számos kiváló könyvvel és cikkel bizonyították tudósi rátermettségüket. Szociológusi látásmódjuk alapos történelmi és kultúratörténeti ismerettel párosul. Tehát amit itt olvasunk e cikkben, nem csupán két utazó benyomásainak összegzése, hanem sokkal inkább a török utak által két szociológusban kiváltott reflexiók hosszú sora, melyekben korunk alapvető kérdéseit, a globalizáció kérdését, a centrum–periféria viszonyát, a “Kelet” és “Nyugat” viszonyát, a fejlődés és változás kérdéskörét, és sok mást gondosan körbejárnak.” A szerkesztőbizottság nevében mindenkinek jó olvasást kívánok!