• Login
    View Item 
    •   DSpace Home
    • PTE Digitális Kiadványtár
    • 2. Szabad hozzáférésű könyvek
    • View Item
    •   DSpace Home
    • PTE Digitális Kiadványtár
    • 2. Szabad hozzáférésű könyvek
    • View Item
    JavaScript is disabled for your browser. Some features of this site may not work without it.

    Lestyán Sándor: Kiskutya, nagykutya

    Thumbnail
    View/Open
    Könyv (pdf) (20.59Mb)
    Könyv (epub) (757.5Kb)
    Könyv (mobi) (804.3Kb)
    Könyv (azw3) (839.2Kb)
    Könyv (prc) (804.3Kb)
    Könyv (lit) (812.4Kb)
    Könyv (txt) (82.88Kb)
    Author
    Lestyán, Sándor
    Metadata
    Show full item record
    Abstract
    Szerző: Lestyán Sándor | Cím: Kiskutya, nagykutya | Illusztrátor: Vadas Ernő | Megjelenés: Vajna György - Bokor Dezső, Budpest, 1941. .:. A kötet karakterfelismert szövegét Csomor Henriett önkéntes felajánlásban javította! .:. --- Mindig mosolygok, ha valaki azzal dicsekszik előttem, hogy az ő kutyája „valósággal" beszél. Tudniillik minden kutya beszél. Enyém, tied, övé, még a kóborló senki-kutyája is. A kutyák nem is „valósággal" beszélnek, hanem két nyelven. Az egyik segítségével egymás gondolatait, érzéseit cserélik ki, ezt, sajnos, alig-alig értjük. A másik nyelven hozzánk szólnak, felelnek kérdéseinkre, vitatkoznak velünk. Ezt a nyelvet meg kell tanulnunk, ha meghitt barátságban akarunk élni a kutyákkal. Ők el is várják, hogy megtanuljuk, mégpedig jogosan, hiszen valamennyien megtanulják a mi nyelvünket. „Gyere ide!" „Ülj le!" „Itt maradsz!" „Őrizz!" „Megyünk sétálni!" „Maradj csendben!" Ez mind a mi nyelvünkön van, mind értik és mennyi mindent értenek még! Nem tudom melyikönk dolga nehezebb, amikor egymás beszédét igyekszünk elsajátítani. Mindenesetre kölcsönös türelemre van szükség és ezen a téren tagadhatatlanul a kutyák viselkednek nemesebben. Holott nekünk mégis kényelmesebb, miután rendelkezésünkre állnak az úgynevezett fenyítés! eszközök. Szegény kutyák pedig mit tehetnek? Legfeljebb megharapnak bennünket. És még akkor is ki vannak téve annak, hogy visszaharapunk. Mert ilyesmi is előfordult a kutyatörténelemben. Sándor Móric gróf, a híres lovas, maga nevelte a kutyáját. A játékos, pajkos állat megharapta az ördöngős lovas kezét, mire az dühösen felkapta és jókora diarabot harapott ki a füléből. Aztán a véres húscafatot kiköpte és így szólt ízes bécsi tájszólással: „Wenn du mi beissen, werd i a di beissen!" Vagyis: ha te harapsz, én is harapok! Szerencséje a kutyatársadalomnak, hogy ezer esztendőben egy Sándor Móric gróf születik.
    URI
    http://pea.lib.pte.hu/handle/pea/23548
    Collections
    • 2. Szabad hozzáférésű könyvek [5]

    DSpace software copyright © 2002-2016  DuraSpace
    Contact Us | Send Feedback
    Theme by 
    Atmire NV
     

     

    Browse

    All of DSpaceCommunities & CollectionsBy Issue DateAuthorsTitlesSubjectsThis CollectionBy Issue DateAuthorsTitlesSubjects

    My Account

    LoginRegister

    DSpace software copyright © 2002-2016  DuraSpace
    Contact Us | Send Feedback
    Theme by 
    Atmire NV