Studia Doctorandorum Excellentiae. A doktori képzés múltja, jelene és jövője

Abstract

A Pécsi Tudományegyetem Doktorandusz Önkormányzat – mint az ország első intézményi szintű doktorandusz érdekképviseleti szervezete – megalakulásának ötödik évfordulója számos apropót szolgáltatott arra, hogy ismertesse a doktori képzés iránt érdeklődőket a magunk mögött hagyott több mint fél évtized eredményeivel. A 2017-es jubileumi évben megválasztott Elnökség számos célt tűzött ki maga elé. Ezek egyike volt egy olyan tudományos igényességű kötet megjelentetése, amely a hazai szakemberek és a doktori képzésben jelenleg is résztvevő doktoranduszok közös munkájával képes bemutatni a magyar doktori képzés történeti előzményeit, sajátosságait, aktuális problémáit és – bízom benne – felvázolni jövőbeni irányait. Az olvasó jelenleg egy közel másfél éves munka gyümölcsét tarthatja a kezében, amely összesen hét szakmai tanulmányt tartalmaz. A kötet szerzői változatosak. Találunk köztük jelenlegi és volt doktoranduszokat mind a „régi”, mind pedig az „új” doktori képzésből. Nem egy tanulmány szerzője lát vagy látott el érdekképviseleti tevékenységet és valamilyen módon mind kötődnek az alma materhez, a Pécsi Tudományegyetemhez. A kötet szakmai színvonalát tovább emeli a lektor személye, a hazai doktori képzés elismert szakembere, Bazsa György professzor úr. A tanulmányok vonalvezetéséből és szakmai tartalmából kirajzolódik a hazai doktori képzés íve. Láthatjuk, hogy a képlet alapvetően mit sem változott közel száz év távlatából sem, ha a doktori fokozatot megszerzők által bejárt útra tekintünk. A tanulmányokból az is világosan látszik, hogy a doktori képzésnek voltak és jelenleg is vannak megválaszolatlan kérdései, lényeges kihívásai. Ilyen többek között a doktoranduszok kettős (oktató-hallgató) szerepe, vagy a doktorandusz „életpálya” kérdésköre, hogy csak két példát említsek. Az egyenlet másik részét képezik azok a pozitívumok, amelyek a magyar tudomány magas minőségét és a kiállított doktori fokozatok minőségét hivatottak szavatolni, amelyek szintén megjelennek a kötet tanulmányaiban. Határozott álláspontom, hogy a régi maxima, a per aspera ad astra máig is érvényes maradt. A fokozat megszerzéséhez vezető úton ugyanis számos, egyelőre ismeretlen akadállyal találhatják szembe magukat a doktoranduszok, amelyekre az akadémiai szférának, a jogalkotónak és természetesen az érdekképviseletnek közösen kell választ találnia. Bár nem lehetett célunk a doktori képzés teljes spektrumának és a fentiekben exponált kérdéseinek megválaszolása, nem túlzás azt mondanom, hogy egy rendkívül értékes anyaggal gazdagíthatjuk a témával foglalkozó hazai szakirodalmat. Mindezért hálával tartozom mindazoknak, akik munkájukkal lehetővé tették a kötet megjelenését. Bízom benne, hogy az olvasó örömmel és haszonnal forgathatja majd kötetünket.