Az alkoholizmuskezelés amerikai egyesült államokbeli modelljei a változó társadalmi-történeti kontextusok tükrében
Abstract
A tizenkilencedik századtól kezdődően különböző alkoholizmust magyarázó modellek formálódtak, amelyek mindegyike egyetlen tényezőre vette vissza a probléma okát. Azt követően a huszadik századtól az Amerikai Egyesült Államokban egy specifikus kultúr- és társadalomtörténeti jelenséget, az excesszív ivás kontrollvesztő tapasztalatát hangsúlyozó modell vált uralkodóvá. Az 1940-es évektől kezdődően az alkoholizmust individualizáló, a szociokulturális összefüggéseket háttérbe szorító, a kontextus és környezet jelentőségét bizonyos mértékben figyelmen kívül hagyó biomedikalizációnak lehetünk tanúi. A mennyiségi-statisztikai szemléletmóddal összekapcsolódó pozitivista megközelítés térhódításával a primitív és civilizált viselkedésmód fogalmai helyébe a normál és patológiás magatartások kategóriái léptek. Az alkoholfogyasztással kapcsolatos szociokulturális tényezők iránti tudományos és gyakorlati érdeklődés fokozatosan a háttérbe szorult, s ez a tendencia jelenleg is megfigyelhető. Az alkohológia archetipikus alakjának tekinthető Elvin Morton Jellinek 1952-ben közreadott nagyszabású tanulmányában alkoholizmusról beszél, s annak bizonyítására tesz kísérletet, hogy az addig társadalmi problémaként kezelt addiktív alkoholizmus az egyén betegségeként értelmezhető. Jellinek munkássága nyomán az alkoholizmus (és nem az alkohol) kérdése bekerült a WHO agendájába is. A társadalmi problémát immáron az alkoholizmus jelentette, míg az alkoholfogyasztás maga polgárjogot nyert. Pályája végén azután Jellinek visszatér az alkoholizmus és a társadalmi, gazdasági, politikai, valamint kulturális tényezők közötti összefüggések témaköréhez, s hangsúlyozza a betegségkoncepció konstruktív jellegét. Jellinek az 1950es éveket követően saját eredeti elképzelését meghaladva élete utolsó szakaszában már alkohollal kapcsolatos problémákról, s nem az alkoholizmus szűkebben értelmezett koncepciójáról beszél. A dolgozat főbb kérdései tehát, hogy az excesszív ivás miként vált társadalmi problémává az Amerikai Egyesült Államokban? Melyek a főbb jellegzetességei a problémás ivás értelmezési modelljeinek? Az eltérő értelmezések milyen történeti, társadalmi tényezőkre vezethetők vissza? Milyen kölcsönhatások és kapcsolódási pontok fedezhetők fel az egyes értelmezési modellek között? A dolgozat fókuszában azok a társadalmi-történeti tényezők és folyamatok állnak, amelyek során az alkoholizmuskezelés különféle modelljei - dinamikus és hullámzó folyamatokon keresztül - a társadalmi megközelítés szintjéről az egyéni szintre helyeződtek át. Az értekezés vizsgálja továbbá a biomedikális és szociális szféra közötti párbeszéd elakadását magyarázó tényezőket, mely dialógusra való törekvés Jellinek munkásságának különböző korszakaiban, ha nem is töretlenül, de fellelhető.