Komponált látványok - Építőművészeti alkotások tájépítészeti jelentősége
Abstract
A TÁJ, mint élettér, tudatos és tudattalan emberi tevékenységek együttes
következményeként alakult ki, egy adott hely és az ott élő emberek szellemiségén
alapszik. Értelem és érzelem alkotta fogalom, és így az emberi tényező nélkül
tájról nem beszélhetünk. A táj egyrészt megfogható, materiális, másrészt kevésbé
tapintható, de jól érzékelhető szellemi összetevők időbeni és térbeni folyamata;
olyan területi és kulturális egység, mely nem csak egyéni megítélésünk, hanem az
adott helyen élő, tevékenykedő közösség memóriája révén létezik.
A táj a társadalom tükre. S míg egy egészséges, öntudatos, jövőképpel rendelkező
társadalom virágzó arcú tájat teremt, addig a beteg, reményvesztett, elöregedett
közösségek eróziós erőktől szabdalt, lepusztult tájakban tengődnek.
A táj formálása a kiűzetés pillanatában kezdődött el. Akkor kaptuk a legnagyobb
és legnehezebb feladatot: saját igényeink szerint alakítani, művelni, tájjá
változtatni a teremtett, természeti világot. Elrendeltetett ily módon, hogy egy
tájjá lényegült, fizikailag és szociálisan is megművelt földi térbe szülessünk bele.
Elválaszthatatlanul a táj részévé váltunk. A tájformálás maga az Oikosz – a kreáció
és a kreativitás között kialakítható egyensúly legkézenfekvőbb példája.
A KERT a táj mikrokozmosza. A kert és annak céltudatos kialakítása –
elhelyezkedése, térszerkezete, természeti és művi elemei, kapcsolata tágabb
környezetével – létrehozója környezetideáljából táplálkozik. A kert életstílust,
szemléletet, filozófiát, gazdasági-társadalmi fejlődést tükröz. A kert a táj
esszenciája, amelyben a teremtőerőt az ember alkotókészségével ragadja meg,
sajátságos jellé formálva azt. A kert az élő és a holt anyag mesteri összekapcsolása,
szimbolikus tartalmak hordozója. A kert az ember személyes, csoportos és
nemzeti önazonosságának forrása. „A kert az emberiség egyik legjobb találmánya
és eszköze arra, hogy önmagát otthon érezhesse ebben a világban”. A kert: HELY
a tájban. Kertörökségünk ezért megismételhetetlen, pótolhatatlan.
A kert: HELY a tájban
A legtöbb nyelv különbséget tesz a táj részeként megjelenő HELY materiális létezése
(„in situ”) és annak emberi érzékelése („in visu”) között: „land – landscape” (GB),
„pays – paysage” (F), „paese – paesaggio” (I), „Land – Landschaft” (D). A Le Notre
által kialakított Versailles-i kert létezik, mint fizikai valóság - allékkal, parterrekkel,
vízfelületekkel és jól megkomponált látványtengelyekkel - de ugyanakkor létezik,
mint eszme, mint kulturális hagyaték is, mint a barokk életérzés szimbóluma.