Komponált látványok - Építőművészeti alkotások tájépítészeti jelentősége

Abstract

A TÁJ, mint élettér, tudatos és tudattalan emberi tevékenységek együttes következményeként alakult ki, egy adott hely és az ott élő emberek szellemiségén alapszik. Értelem és érzelem alkotta fogalom, és így az emberi tényező nélkül tájról nem beszélhetünk. A táj egyrészt megfogható, materiális, másrészt kevésbé tapintható, de jól érzékelhető szellemi összetevők időbeni és térbeni folyamata; olyan területi és kulturális egység, mely nem csak egyéni megítélésünk, hanem az adott helyen élő, tevékenykedő közösség memóriája révén létezik. A táj a társadalom tükre. S míg egy egészséges, öntudatos, jövőképpel rendelkező társadalom virágzó arcú tájat teremt, addig a beteg, reményvesztett, elöregedett közösségek eróziós erőktől szabdalt, lepusztult tájakban tengődnek. A táj formálása a kiűzetés pillanatában kezdődött el. Akkor kaptuk a legnagyobb és legnehezebb feladatot: saját igényeink szerint alakítani, művelni, tájjá változtatni a teremtett, természeti világot. Elrendeltetett ily módon, hogy egy tájjá lényegült, fizikailag és szociálisan is megművelt földi térbe szülessünk bele. Elválaszthatatlanul a táj részévé váltunk. A tájformálás maga az Oikosz – a kreáció és a kreativitás között kialakítható egyensúly legkézenfekvőbb példája. A KERT a táj mikrokozmosza. A kert és annak céltudatos kialakítása – elhelyezkedése, térszerkezete, természeti és művi elemei, kapcsolata tágabb környezetével – létrehozója környezetideáljából táplálkozik. A kert életstílust, szemléletet, filozófiát, gazdasági-társadalmi fejlődést tükröz. A kert a táj esszenciája, amelyben a teremtőerőt az ember alkotókészségével ragadja meg, sajátságos jellé formálva azt. A kert az élő és a holt anyag mesteri összekapcsolása, szimbolikus tartalmak hordozója. A kert az ember személyes, csoportos és nemzeti önazonosságának forrása. „A kert az emberiség egyik legjobb találmánya és eszköze arra, hogy önmagát otthon érezhesse ebben a világban”. A kert: HELY a tájban. Kertörökségünk ezért megismételhetetlen, pótolhatatlan. A kert: HELY a tájban A legtöbb nyelv különbséget tesz a táj részeként megjelenő HELY materiális létezése („in situ”) és annak emberi érzékelése („in visu”) között: „land – landscape” (GB), „pays – paysage” (F), „paese – paesaggio” (I), „Land – Landschaft” (D). A Le Notre által kialakított Versailles-i kert létezik, mint fizikai valóság - allékkal, parterrekkel, vízfelületekkel és jól megkomponált látványtengelyekkel - de ugyanakkor létezik, mint eszme, mint kulturális hagyaték is, mint a barokk életérzés szimbóluma.