Performatív múltfeldolgozás Közép-Európában és a világszínházban

Abstract

A dolgozat az 1990 utáni színház újszerű történelmi érdeklődését, múltfeldolgozásra irányuló stratégiáit elemzi. A színházművészetet a társadalmi performanszok széles spektrumán vizsgálva, arra kérdez rá, hogy milyen sajátos lehetőségeket kínál a színház különböző nagyközösségek fájó történelmi traumáival való szembenézésre. A dolgozat azt feltételezi, hogy egy traumatikus esemény művészeti megközelítése nem függetleníthető a nyilvános feldolgozás más formáitól mint az emlékbeszédek, szimbolikus perek, tüntetések, médiajelentések, hanem ezekkel a formákkal azonos kontextusban, sokszor velük szembeszegülve hozza létre emlékezeti tereit. Ezért a múltfeldolgozás performatív formái vizsgálhatók egyazon keretrendszerben, melyre a társadalmi performativitás elméletei és a különböző emlékezetelméletek adnak lehetőséget. A dél-afrikai apartheid, a dél-amerikai diktatúrák, 9/11, Ceauşescu romániai diktatúrája és az 1956-os magyar forradalom egy „globális emlékezetdiskurzus” láncolatába illeszkednek, lehetőséget adva egy szélesvásznú összevetésre a különböző emlékezetpolitikai attitűdök és eltérő színházi rendszerek között.