Ideológiák a trópusokon - Retorikaelméleti esettanulmányok a természet diszkurzív alakzatának ideológiai jelentőségéről
Abstract
A disszertáció célja olyan retorikai olvasatok létrehozása, melyek az egyes művek trópushasználati módjait ideologikus állásfoglalásokként értelmezik. A dolgozat elméleti hátterét elsősorban az ideológiakritika marxista hagyománya, a tágan értett posztstrukturalista értelmezői hagyomány, valamint az irodalomtudományos dekonstrukció retorikaelmélete képezi. Az elméleti bevezető fejezet bemutatja a vizsgálat módszerét, az ideológia fogalmának a disszertáció szempontjából releváns hagyományát és a "természet" diszkurzív alakzatának ideológiai kontextusát. Ezt a részt négy filmes esettanulmány követi. A Metropolis (Fritz Lang, 1927) értelmezésének végkövetkeztetése, hogy a film a szimbólum retorikai "antitéziséhez", az allegóriához nyúl, miközben az organikussal a mechanikusat állítja szembe, hogy ezzel szembefordulhasson a film alapjául szolgáló regényt meghatározó Völkisch ideológiával, melynek retorikai tartóoszlopa a természet fogalma. Az Antikrisztus (Lars von Trier, 2009) elemzése alapján von Trier filmje az irónia egy sajátos változatával éri el, hogy folyamatosan „meneküljön a jelentés elől”, miközben a műfaji és kulturális kódokat felhalmozza és provokatívan vegyíti, míg végül az összeomlásáig feszíti a korábbi, a nő és a természet figuratív összekapcsolására épülő szimbolikus struktúrát. A grizzlyember (Werner Herzog, 2015) egy „talált filmre” a szerkesztés aktusából, a kommentárokból és a kiegészítésekből konstruált második szint segítségével bírálja a természet idealizált képzetét, mely alapján a radikálisan idegen természeti környezetünk ismerősnek, otthonosnak és az emberi társadalmakkal analóg elvekre épülőnek tűnik fel. A Werckmeister harmóniák (Tarr Béla, Hranitzky Ágnes, 2000) a materiális defiguráció eszközét választja; nem fogadja el az organikus folyamatok önmagukon túlmutató metaforikus jelentésébe vetett hitet, mely Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényében megfigyelhető: stratégiája a metaforikus alakzatok alaktalanítása, a mélység felfüggesztése. Az elemzett filmek tehát a természet reprezentációinak szimbolikus kódjaival az allegóriát, a kiazmust és az iróniát, a dezantropomorfizációt, valamint a defigurációt szegezik szembe. A disszertáció elsődleges célja, hogy ezekre a retorikai/ideológiai viszonyrendszerekre rámutasson.