Egy európai vívmányról: Az Európai Unió polgári válságkezelési tevékenysége, különös tekintettel Koszovóra

Abstract

A doktori értekezésemben egy olyan határterületet választottam témául, ahol a nemzetközi jog és az európai közjog összetalálkoznak. Kutatásaim által azon uniós tevékenységeket kívántam bemutatni, melyeket az EU a közös biztonság- és védelempolitika (CSDP) keretein belül, a polgári válságkezelés területén – különös tekintettel Koszovóra – folytat. A polgári válságkezelést a CSDP keretében vizsgáltam, azonban nem kerülhettem el, hogy a tágabb értelemben vett polgári válságkezelést, melyet az Európai Bizottság folytat, dolgozatomban érintsem. A doktori értekezésem alapgondolata az volt, hogy az uniós polgári válságkezelés intézménye képes az integrációt és az európai eszmét tovább erősíteni. Ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy az EU az ezen a területen rendelkezésre álló képességeit, ill. eszközeit megfelelően alkalmazza. A doktori értekezés struktúráját úgy alakítottam ki, hogy a témát az általánostól a speciális felé irányítsam. Erre tekintettel először a dolgozatom témája szempontjából alapvető fogalmakat, a válságkezelés által közvetített értékeket, a polgári válságkezelés történetét, Koszovó és a nemzetközi közösség, ill. az EU közötti kapcsolatot volt szükséges ismertetni. Ezt követően, erre az ismeretanyagra építkezve a polgári válságkezelés gyakran misztikusnak tűnő világát mutattam be, ideértve annak intézményrendszerét, finanszírozását, a döntéshozatali rendszert és a gyakorlati vonatkozásait, különös tekintettel Koszovóra. Mivel a dolgozatom témája rendkívül aktuálisnak mondható, a forrásfeldolgozás során majdnem kizárólag idegen nyelvű, ill. ún. elsődleges forrásokra támaszkodtam, értve ez utóbbi alatt azt, hogy példának okáért uniós jogforrásokat, EULEX és ENSZ jelentéseket tanulmányoztam. A fentieken túlmenően jelentősen előremozdították a kutatásomat a koszovói és szerb kollégákkal folytatott viták, melyekre különböző konferenciákon és nyári egyetemeken került sor, továbbá az EULEX Kosovo misszió több tisztviselőjével folytatott megbeszéléseim. A dolgozat végleges tartalmának kialakításában az EULEX pristinai székhelyén szerzett tapasztalataimat is felhasználtam. A kutatásaim során a következő megállapításokra jutottam: (i) Az uniós polgári válságkezelés során az EU közös uniós értékeket közvetít a válságkezeléssel érintett országban. (ii) A balkáni országokat érintő uniós válságkezeléstől a Bizottság tevékenysége nem választható el, az uniós válságkezelési tevékenység és az adott balkáni ország uniós integrációja egymásra utalt folyamatok. (iii) Az uniós polgári válságkezelés intézményrendszerének fő problémája a fragmentáltság, az uniós fellépés koherenciájának biztosítására született megoldások pedig nem hozták meg eddig a kívánt eredményt. (iv) Az EULEX Kosovo misszióval az uniós polgári válságkezelés új szintre lépett és különösen a végrehajtási jellegű mandátum és a nemzetközi bíráknak és ügyészeknek a hazai (koszovói) igazságszolgáltatási rendszeren belüli alkalmazásával korábban nem ismert tapasztalatokat biztosít a későbbi válságkezelési missziók számára. (v) Az EULEX Kosovo misszió egyelőre egyik célját sem tudta elérni. A koszovói jogállam felépítéséhez a nemzetközi közösség segítsége jelenleg is szükséges, különösen a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc, továbbá a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos igazságszolgáltatási feladatok pártatlan ellátása területén. (vi) Az uniós polgári válságkezelés területe további fejlődésre szorul, nem mennyiségi, hanem minőségi értelemben: különösen a missziós teljesítmény értékelése, a missziós cél konkrét meghatározása és missziós alkalmazottak előzetes és sztenderdizált képzése és az EU-n, ill. a nemzetközi közösségen belüli koordináció területén.