A cigányok képe : A magyarországi cigányság történeti ikonográfiája a 20. század előtt
Abstract
Képekben élünk. A világ elsődlegesen képekben mutatkozik meg előttünk, és
mindaz, amit látunk és hallunk, bennünk leképeződik. Gondolkodásunk azonban
ezeket a képeket, illetve leképeződéseket fogalmakká absztrahálja, a fogalmakat
szavakba öntjük, a szavakat pedig leírjuk, mások leírt szavait olvassuk. A beszéd
és az írás segítségével képek nélkül is megértjük egymást, közlendőnk célba talál.
A tudomány tehát hosszú időn át megtehette, hogy hátat fordít a képnek, vizsgálódása
tárgyának és eszközének kizárólag a szöveget választotta. Úgy tűnik
azonban, hogy a kép az elmúlt egy-két évtizedben kitört ebből a fogságból, s az
emberi gondolkodásban visszaköveteli magának azt a helyet, amelyet évtízezredeken
át elfoglalt. Jó húsz éve egyre több szó esik a képi fordulatról, az „iconic
turn”-ről, amelynek révén a kép valósággal elárasztotta a civilizációt, meghódította
a tömegek mindennapjait, és a tudomány kapuit döngeti.
Ennek a fordulatnak az egyes elemeit világosan látjuk mindnyájan. A televízió időnk
egyre nagyobb hányadát követeli magának, újságjaink és könyveink képekkel zsúfolva,
utcáinkon plakáterdő, mobil-telefonunkon képes üzenetek jönnek-mennek, a fényképezés,
képfeldolgozás digitális technikáit már az általános iskolások elsajátítják.
A fordulat azonban sokkal korábban kezdődött. Nagyhatású könyvében (A
nyomtatott kép és a vizuális komunikáció) William Ivins a 19. század első harmadának
találmányaira hívja fel a fi gyelmet: az angol Bewick részletgazdag fametszetére,
a francia Robert folyamatosan, végtelen csíkban gyártott újságpapírjára,
valamint a német Koenig gyorssajtójára, amelyek együttesen megteremtették a
feltételeket az olcsó, nagy példányszámú képes újságok számára.