A cigányok képe : A magyarországi cigányság történeti ikonográfiája a 20. század előtt

Abstract

Képekben élünk. A világ elsődlegesen képekben mutatkozik meg előttünk, és mindaz, amit látunk és hallunk, bennünk leképeződik. Gondolkodásunk azonban ezeket a képeket, illetve leképeződéseket fogalmakká absztrahálja, a fogalmakat szavakba öntjük, a szavakat pedig leírjuk, mások leírt szavait olvassuk. A beszéd és az írás segítségével képek nélkül is megértjük egymást, közlendőnk célba talál. A tudomány tehát hosszú időn át megtehette, hogy hátat fordít a képnek, vizsgálódása tárgyának és eszközének kizárólag a szöveget választotta. Úgy tűnik azonban, hogy a kép az elmúlt egy-két évtizedben kitört ebből a fogságból, s az emberi gondolkodásban visszaköveteli magának azt a helyet, amelyet évtízezredeken át elfoglalt. Jó húsz éve egyre több szó esik a képi fordulatról, az „iconic turn”-ről, amelynek révén a kép valósággal elárasztotta a civilizációt, meghódította a tömegek mindennapjait, és a tudomány kapuit döngeti. Ennek a fordulatnak az egyes elemeit világosan látjuk mindnyájan. A televízió időnk egyre nagyobb hányadát követeli magának, újságjaink és könyveink képekkel zsúfolva, utcáinkon plakáterdő, mobil-telefonunkon képes üzenetek jönnek-mennek, a fényképezés, képfeldolgozás digitális technikáit már az általános iskolások elsajátítják. A fordulat azonban sokkal korábban kezdődött. Nagyhatású könyvében (A nyomtatott kép és a vizuális komunikáció) William Ivins a 19. század első harmadának találmányaira hívja fel a fi gyelmet: az angol Bewick részletgazdag fametszetére, a francia Robert folyamatosan, végtelen csíkban gyártott újságpapírjára, valamint a német Koenig gyorssajtójára, amelyek együttesen megteremtették a feltételeket az olcsó, nagy példányszámú képes újságok számára.