A munkavállalói aktív életkor meghosszabbításának lehetséges eszközei
Abstract
A társadalom elöregedése nem új keletű jelenség. Napjainkban ugyanis a gazdaságilag fejlett
társadalmak népessége jóval hosszabb ideig él, mint korábban, és nem csupán a születéskor
várható élettartam növekszik folyamatosan, hanem egyidejűleg az egészségben megélt évek
száma is. Ezen folyamatot tovább erősíti a körülmény, miszerint az idősödő korba lépő, ám
még munkavállalási korban lévők között a foglalkoztatási arány csökken. A társadalom
elöregedésének folyamata azonban beavatkozás nélkül kétségtelenül komoly gazdasági
nehézségeket eredményez. Az előrebecslések szerint az idősek aránya hazánkban folyamatosan és jelentős mértékben
emelkedni fog. E folyamat végeredményképpen fog kialakulni az úgynevezett „egyharmados”
népesség, vagyis amikor már a népesség egyharmada – azaz minden harmadik ember az
időskorúak közé fog tartozni. Mindez pedig a társadalom strukturális változását fogja
eredményezni, mely változásokra fel kell készülni. Fontos megjegyezni azonban, hogy önmagában az elöregedés – vagyis az körülmény, hogy egyre több az idős ember a társadalomban nem feltétlenül jelent krízishelyzetet. Ugyanis
mindezekből nem csupán az következik, hogy egyre több az eltartásra – gondozásra szoruló
idős ember, hanem az is, hogy egyre több ember lesz képes megőrizni aktivitását, testi, lelki
és szellemi frissességét olyan életkorban is, mely életkorban a korábbi hagyományos
szemlélet szerint mindezekre már „nincsen szükség”. A mai kor időseit tehát nem
magatehetetlen, elavult ismeretekkel bíró személyekként kell kezelnünk, hanem olyan
emberekként akik hála az életszínvonal emelkedésének, és az oktatáspolitikának, jó fizikai és
mentális állapotuk miatt hasznos közreműködői a társadalomnak. Erre tekintettel szükségtelen
azokat az életkori szerepeket fenntartani amelyek más korban és más körülmények között
alakultak ki. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a jelen és a jövő idősei nem számíthatnak
a társadalom szolidaritására, és az időskori gondoskodásra, hanem csupán azt, hogy az
munka aktivitás kitolásának lehetőségét ki kell használni a fenntartható fejlődés és jövő biztosítása
érdekében. Az idősek munkaerő-piacon tartása tehát nem csupán a nyugdíjterhek csökkenését
jelenti, hanem evvel párhuzamosan kompenzálja a születés számok csökkenésével kieső
munkaerőt és teremt forrást egyidejűleg az időskori ellátásra.