A munkavállalói aktív életkor meghosszabbításának lehetséges eszközei

Abstract

A társadalom elöregedése nem új keletű jelenség. Napjainkban ugyanis a gazdaságilag fejlett társadalmak népessége jóval hosszabb ideig él, mint korábban, és nem csupán a születéskor várható élettartam növekszik folyamatosan, hanem egyidejűleg az egészségben megélt évek száma is. Ezen folyamatot tovább erősíti a körülmény, miszerint az idősödő korba lépő, ám még munkavállalási korban lévők között a foglalkoztatási arány csökken. A társadalom elöregedésének folyamata azonban beavatkozás nélkül kétségtelenül komoly gazdasági nehézségeket eredményez. Az előrebecslések szerint az idősek aránya hazánkban folyamatosan és jelentős mértékben emelkedni fog. E folyamat végeredményképpen fog kialakulni az úgynevezett „egyharmados” népesség, vagyis amikor már a népesség egyharmada – azaz minden harmadik ember az időskorúak közé fog tartozni. Mindez pedig a társadalom strukturális változását fogja eredményezni, mely változásokra fel kell készülni. Fontos megjegyezni azonban, hogy önmagában az elöregedés – vagyis az körülmény, hogy egyre több az idős ember a társadalomban nem feltétlenül jelent krízishelyzetet. Ugyanis mindezekből nem csupán az következik, hogy egyre több az eltartásra – gondozásra szoruló idős ember, hanem az is, hogy egyre több ember lesz képes megőrizni aktivitását, testi, lelki és szellemi frissességét olyan életkorban is, mely életkorban a korábbi hagyományos szemlélet szerint mindezekre már „nincsen szükség”. A mai kor időseit tehát nem magatehetetlen, elavult ismeretekkel bíró személyekként kell kezelnünk, hanem olyan emberekként akik hála az életszínvonal emelkedésének, és az oktatáspolitikának, jó fizikai és mentális állapotuk miatt hasznos közreműködői a társadalomnak. Erre tekintettel szükségtelen azokat az életkori szerepeket fenntartani amelyek más korban és más körülmények között alakultak ki. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a jelen és a jövő idősei nem számíthatnak a társadalom szolidaritására, és az időskori gondoskodásra, hanem csupán azt, hogy az munka aktivitás kitolásának lehetőségét ki kell használni a fenntartható fejlődés és jövő biztosítása érdekében. Az idősek munkaerő-piacon tartása tehát nem csupán a nyugdíjterhek csökkenését jelenti, hanem evvel párhuzamosan kompenzálja a születés számok csökkenésével kieső munkaerőt és teremt forrást egyidejűleg az időskori ellátásra.