A gelotofóbia kialakulásának, fennmaradásának és terápiájának szociálpszichológiai faktorai

Abstract

Háttér: A gelotofóbia (kinevettetéstől, nevetségessé válástól való félelem) hátterében a megnövekedett szégyen- és félelemérzés, valamint a csökkent örömérzés áll, számos pszichiátriai problémával együtt jár. Egy 1000 főből álló random mintában 5 ember lesz extrém mértékben gelotofóbiás (a Geloph<15> kérdőíven legalább 3,5 pontos átlag az elérhető négyből), legalább enyhe gelotofóbiás (a Geloph<15> kérdőíven legalább 2,5 átlag) pedig országonként változó mértékben 16-130 (Magyarországon ez kb. 7%). Cél: Kutatásaim részben a magyarországi gelotofóbia-kutatás szinte egyetlen képviselői, melyek részben a világ gelotofóbia-kutatásait kiegészítő, vagy egészen más szempontból közelítő munkák. Módszerek: Különböző mintákon különböző vizsgálatokat végeztünk, az egyes vizsgálatokban résztvevők száma kb. 100 fő volt. A vizsgálatokat kivétel nélkül kérdőíves, papír-ceruza eljárással végeztük, a statisztikai elemzések során korrelációkat, parciális korrelációkat és a gelotofóbiás, illetve nem gelotofóbiás csoportok összehasonlítását végeztük el. Eredmények: A gelotofóbia pontszám 1%-os szinten pozitívan korrelál az alexitímia kérdőíven (TAS-20) érzelmek azonosítására vonatozó képesség hiányával (r=0,356, p<0,01), illetve azok kifejezésére vonatkozó hiányosságokkal (r=0,363, p<0,01), valamint az alexitímia összértékkel (r=0,360, p<0,01). Az érzelmi intelligencia (Bar-On EQ-i) összpontszámmal a korreláció (r=0,624, p<0,01) és majdnem minden alksálával korrelál. A gelotofóbiások szignifikánsan alacsonyabb érzelmi intelligencia és magasabb alexitímia pontszámot értek el, mint a nem gelotofóbiások, majdnem minden alskálán. Fogvatartotti mintában a gelotofóbiával a bűntudatot mérő skálák (TOSCA-SP) korreláltak negatívan vagy mutattak tendencia szintű negatív együtt járást (bűntudat – érzelem és kogníció r=-0,239+, bűntudat – helyreállító viselkedés r=-0,300 p<0,01) a gelotofóbiával. A szégyen egyik skálája, meglepő módon, függetlennek mutatkozott tőle (szégyen – negatív önértékelés r= 0,051) míg a többi pozitív kapcsolatban áll vele szégyen – elkerülés r= 0,288, p<0,05); externalizáció (r=0,279 p<0,01). 9 és 12 évesek ugratási tapasztalatait és gelotofóbia értékét összehasonlítva a fiatalabbak ellenségesebbnek látták az ugratást és rosszabbul is érezték magukat annak következtében (m9=7,605, m12=6,777 Sd9=3,714, Sd12=2,514); Welch-féle d-próba: d(264,7)=2,172 (p=0,0308). Ennek megfelelően a gelotofóbia értékek is eltérőek voltak: m9=1,905, sd9=0,578, m12=1,695, Sd12=0,469, d(259,7)=3,310 (p=0,0011). A családi hatásokat vizsgálva (PBI) a gelotofóbia leginkább az anyai és az apai szeretet hiányával (r=-0,338, -0,345, p<0,01), valamint az anyai korlátozással (r=0,213, p<0,05) és túlvédéssel (r=0,407, p<0,01) mutatott összefüggést és tett különséget a két csoport között. A gelotofóbia a mentális egészség minden alskálájával (SCL-90) legalább 1%-os szinten negatívan korrelált és tett különbséget a két csoport között. Következtetések: Eredményeink illeszkednek a gelotofóbia kutatásának eddigi eredményihez, ugyanakkor rávilágítanak annak szükségességére, hogy a megaláztatással, illetve az elkerülő személyiségzavarral való kapcsolatát tisztázzuk.